A történet akkor kezdődött, amikor a XIX. század végén, az akkori hímlőjárvány miatt az Egyesült Államok iskoláiban egyre égetőbbé vált annak bizonyítása, hogy valaki kapott-e már védőoltást, vagy sem. A diákok és a tanárok is féltek, hogy ha közösségbe mennek, elkapják a fertőzést.  Nem kötelező az oltás, de ha nincs beoltva akkor nem mehet sok helyre >>> Részletek

A védekezést felügyelő szervek akkoriban kezdték kiadni az oltási igazolásokat. Aztán amikor az 1960-as években kiszélesedett a sárgalázjárvány a világon, akkor a WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet bevezetett egy új dokumentumot a nemzetközi utazásoknál, a jól ismert sárga könyvet. Ebbe pecsételték bele a járványügyi hatóságok (Magyarországon például a Szent László Kórház megfelelő részlegén), hogy a világ egzotikus tájaira utazók valóban megkapták a szükséges injekciókat sárgaláz vagy éppen tífusz ellen. Ez a könyvecske természetesen papíralapú volt. Részletek itt

Dilemma: beoltották, vagy átesett a fertőzésen? Nagyon nem mindegy…

Még októberben kezdett kísérletet az ENSZ egyik szakosított részlege Észtországgal a digitális oltóanyag-igazolásokkal kapcsolatban. Eredetileg a határokon átnyúló adatkövetést vizsgálták, és egy olyan WHO-projektet, amely a szegényebb államok számára próbálta majdan elérhetővé tenni a vakcinát. Az ENSZ azt indítványozta végül, hogy a vírusból felépültek antitestjei nem jogosítják fel őket arra, hogy Covid-útleveleket kapjanak. Ennek eredményeként a WHO már azt javasolta a tagállamoknak, hogy ne állítsanak ki immunitás-útlevelet azoknak, akik felépültek a koronavírusból. Erre tromfolt rá az ENSZ, amely azt állítja: csak védőoltás után engedélyezzék a határátlépést az országok, a tesztelés ehhez nem elég. További részletek >>> megnézem >>>>