A KSH kedden közölte a legfrissebb fogyasztói árindexet. Augusztusban 1,3 százalékkal nőttek az árak éves összevetésben, ami a piaci várakozásoknál (1,4 százalék) valamivel alacsonyabb, és gyakorlatilag megegyezik a júliusi majdnem tízéves mélyponttal. Aki hitelfelvételen gondolkodik – legyen szó lakáshitelről, személyi kölcsönről vagy hitelkiváltásról –, ennél a számnál többet is érdemes tudnia, mint hogy „alacsony az infláció”.
Miért fontosabb ez a szám a hitelesek számára, mint elsőre tűnik
Az infláció és a hitelkamatok közötti kapcsolat nem elvont közgazdasági összefüggés. Hanem nagyon is kézzelfogható: az MNB a inflációs pálya alapján dönt az alapkamatról. Az alapkamat pedig áttételesen meghatározza, milyen kamattal, THM-mel hirdetik a bankok az új lakáshiteleket. Ha tehát az infláció tartósan a jegybanki célsáv (3 ± 1 százalék) alatt marad – ahogyan ez most történik –, az elméletileg további kamatcsökkentési mozgásteret ad az MNB-nek.
A Monetáris Tanács a nyári „mini kamatvágási ciklus” után jelenleg 5,5 százalékon tartja az alapkamatot. És két hét múlva tartja a következő kamatdöntő ülését. Ahol a friss inflációs adatok mellett egy új Inflációs Jelentést is megvitatnak. A mostani, vártnál is alacsonyabb augusztusi adat elméletileg erősítheti a kamatcsökkentés folytatásának esélyét – ez pedig azok számára fontos hír, akik most fontolgatják a hitelfelvételt vagy a meglévő hitelük kondícióinak felülvizsgálatát.
Nem minden, ami olcsóbb lett, jelent tartós trendet
Az árindex részletei ugyanakkor árnyalják a képet. A ruházati cikkek ára havi szinten 2,5 százalékkal esett. Ez azonban jellemzően szezonális hatás, nem tartós dezinflációs folyamat. Ezzel szemben a szolgáltatások éves alapon 5 százalékkal drágultak. Vagyis miközben az összesített infláció alacsonynak tűnik, a mindennapi életben ténylegesen érzékelt drágulás (szolgáltatási díjak, rezsiszerű kiadások) jóval magasabb ütemű maradt. Ez azoknak fontos szempont, akik a törlesztőrészletet a saját, ténylegesen tapasztalt kiadásaikhoz mérik, nem a hivatalos, kosáralapú inflációs mutatóhoz.
Emellett érdemes figyelni egy kevésbé hangsúlyos, de hitelfelvevők szempontjából releváns részletet: a pénzügyi szolgáltatók és a telefonszolgáltatók árainak egy jelentős része még nem futott át teljesen az augusztusi statisztikába, miután lejárt az önkéntes áremelési moratórium. Vagyis a következő 1-2 hónap adatai minden bizonnyal magasabb szolgáltatási inflációt fognak mutatni. Ami rövid távon akár le is állíthatja, vagy legalábbis lassíthatja a kamatcsökkentési ciklust.
Mire figyeljen, aki most dönt hitelfelvételről?
Az adatokból három gyakorlati következtetés vonható le azok számára, akik hitelt terveznek felvenni vagy meglévő hitelüket optimalizálnák:
1. A kamatkörnyezet még nem stabilizálódott véglegesen. Bár az irány lefelé mutat, a Bloomberg értesülése szerint az MNB akár már ebben a hónapban 2,5 százalékra szállíthatja le eddigi 3 százalékos inflációs célját – ez pedig indokolhatja a kamatcsökkentési ciklus átmeneti szüneteltetését is. Vagyis nem garantált, hogy a következő kamatdöntő ülésen újabb vágás jön.
2. A fix kamatozású konstrukciók vonzereje csökkenhet, ha a kamatpálya tartósan lefelé mutat. Ha valaki most köt le hosszú futamidőre fix kamatot egy viszonylag magas szinten, és a kamatkörnyezet a következő 1-2 évben tovább enyhül. Érdemesebb lehet rövidebb kamatperiódust vagy változó kamatozású, esetleg állami kamattámogatású konstrukciót (pl. Otthon Start Program) megfontolni – természetesen a kamatkockázat vállalásának tudatában.
3. Az előtörlesztés megtérülése az inflációtól is függ. Alacsony, célsáv alatti infláció mellett a meglévő hitelállomány „elinflálódása” lassabb. Vagyis reálértéken kevésbé csökken a tartozás automatikusan – ez erősítheti azok érvelését, akik mégis az előtörlesztés mellett döntenének, szemben azzal az időszakkal, amikor a magas infláció miatt inkább megérte lassabban törleszteni.