FIGYELEM! Ha vérételre, vizeletvizsgálatra, laborvizsgálatra mész , erről jobb, ha tudsz!
A laboreredmények egy átlagembernek nem sokat mondanak – esetleg csak azt, hogy magas vagy alacsony az érték. Most elolvashatod, melyik mire utal.
Ha most nincs is rá szükséged, mentsd el, hogy később bármikor kéznél legyen!
1. A vizeletvizsgálat eredményének magyarázata
Aceton: A vizeletben lévő aceton a cukoranyagcsere zavarát mutatja. Szintje elsősorban az éhezési állapotokban emelkedik meg, például cukorbetegség vagy alkoholizmus fennállása esetén. A normálértéke éjszakai éhezést követően 50 mg/l alatt van.
Bilirubin (BI): Epeúti elzáródással járó betegségek diagnosztikájában használatos. A vörös vértestekben lévő hemoglobin első lebontási terméke a konjugálatlan bilirubin (indirekt bilirubin), mely a májban konjugált bilirubinná (direkt bilirubin) alakul át. Míg az első egyáltalán nem ürül a vesén keresztül, addig az utóbbinak kb. 1%-a szűrődik ki a vizelettel, a többi a májon keresztül az epével ürül, majd a bélben átalakul, és részben vissza is szívódik. A normálértéke 7-8 µmol/l alatt van.
Kalcium (CA): A vizelettel egy nap alatt ürített kalcium mennyiségét lehet meghatározni. Vesekő gyanúja esetén használják. A normálértéke 100-300mg/nap.
Fajsúly (Fs): A vese koncentráló-képességének felmérésére, illetve a vizeletben található esetleges kóros anyagok kimutatására szolgál. Az alacsony fajsúly híg vizeletre (sok folyadék fogyasztásakor), míg a magas fajsúly koncentrált vizeletre utal (szomjazás esetén). A normálértéke 1001-1030 g/l.
Glükóz: Vércukorszint meghatározására szolgál, emelkedett szintje cukorbetegséget jelez. A normálértéke 0 mmol/l.
Leukocyta: A húgyutak, a prosztata vagy a vese gyulladását jelzik. A normálérték 10 fehérvérsejt/mikroliter (µl) mennyiség alatt van.
Lipáz: A hasnyálmirigy-gyulladás diagnózisában használják. A lipáz enzim a hasnyálmirigyben termelődik, és a bélben a zsírok bontását végzi. A vérben nagyobb mennyiségben csak a hasnyálmirigy károsodása esetén jelenik meg. A normálértéke 40-240 IU/l (nemzetközi egység/liter).
2. A vérvizsgálat eredményeinek magyarázata
Alfa-1-antitripszin (AAT): Az alfa-1-antitripszin egy vérben keringő fehérje, amelynek alacsony szintje tüdő- és májbetegségekre utal. A normálértéke a laboratóriumban alkalmazott módszertől függ.
Vércsoport-meghatározás (AB0): Minden olyan esetben elvégzik, amikor a beavatkozás során elképzelhető, hogy a betegnek vérre lesz szüksége.
Adrenocorticotrop hormon (ACTH): A mellékvese működési zavarainak felderítésében használják. A normálértéke reggeli (8-9 óra) vérvétel esetén 1,1- 13,3 pmol/l, éjjeli (24 óra) vérvétel esetén 2,2 pmol/l alatt van.
Alfa-fötoprotein, terhesség esetén (AFP): Magzati fehérje, melynek szintje többféle fejlődési rendellenesség esetén emelkedhet, illetve csökkenhet. A normálértéke a terhesség korától függ, és mindig az adott laboratórium határozza meg.
Alfa-fötoprotein tumor – nem terhességben (AFP): Súlyos májbetegségek esetén mutatható ki magas koncentrációban nem terhes betegeknél. A normálértéke 0-15 µg/l.
Alanin amino-transzferáz (ALT, SGPT): Májbetegség és májkárosodás felismerésére és elemzésére szolgál. A normálértéke 10-35 IU/l (nemzetközi egység/liter).
Amiláz: Akut hasnyálmirigy-gyulladás diagnózisára szolgál. A normálértéke 70-200 UI/l (nemzetközi egység/liter)
Anti-nukleáris antitest (ANA): Az ANA-vizsgálat olyan auto-antitesteket vizsgál, melyek szintje autoimmun betegségekben megemelkedik. Az autoimmun betegségek alapja, hogy az immunrendszer ismeretlen okokból idegennek tart a saját szervezetben lévő sejteket, és immunreakciót indít ellenük. Az ANA az autoimmun betegségekben termelődő ellenanyagok egyike. A normálértéke negatív, vagyis nem mutatható ki a vérben.
Anti-dsDNS, anti-dsDNA: A sejtmag ellen termelődő antitesteket összefoglalóan ANA-nak nevezzük, de ezen belül számos antitestet különböztetünk meg, és ezek egyik legfontosabbika a kettős szálú DNS elleni antitest (Anti-dsDNS). A normálérték a laboratóriumban alkalmazott módszertől függ.
Anti-HBc: Akut májgyulladás gyanúja esetén végzik. A B-típusú májgyulladás vírus belső magfehérjéje ellen termelődő ellenanyag, amelynek magas szintje a vírusfertőzésre adott immunválasz jelzője.
Anti-HBs: A B-típusú májgyulladás vírus felszíni fehérjéje ellen termelődő ellenanyag, amelyek magas szintje a vírusfertőzésre adott immunválasz jelzője. Az anti-HBs a klinikai tünetek csökkenése után jelenik meg, és az egész élet során kimutatható marad jelezve a fertőzésen való átesést.
APC-rezisztencia (FVL, Leiden-mutáció, Aktivált Protein-rezisztencia): A trombózishajlam genetikai hátterének kimutatására szolgál.
Aktivált parciális tromboplasztin idő (APTI): A véralvadást szabályzó egyik enzimrendszer működését mutatja. Az alacsonyabb érték fokozott véralvadékonysággal, míg a magasabb érték vérzékenységgel járhat. A normálértéke 30-40 másodperc.
Kalcium: A kalcium anyagcsere ellenőrzésére szolgál. A normálértéke a teljes kalciumnál 2,2-2,6 mmol/l, az ionizált kalciumnál 1,0-1,2 mmol/l.
Carcino-embrionális antigén (CEA): A magzatban normálisan is megtalálható olyan fehérje, amely vastagbélrák, súlyos májzsugor és további betegségek esetén mutatható ki magas koncentrációban felnőttekben. A normálértéke 0-2,5 ug/l.
Kreatin-kináz (kreatin-foszfokináz, CK, CPK): Az izomban található ezen enzim aktivitása akkor emelkedik meg, ha a vázizomzat vagy a szívizomzat sérül. Ez több betegség következménye lehet (szívinfarktus, izomgyulladás, égés, stb.). A normálértéke férfiaknál 17- 150 UI/l (nemzetközi egység/liter), nőknél: 10 – 80 UI/l.
Kreatin-kináz-MB (kreatin-foszfokináz-MB, CK-MB, CPK-MB): A szívizom sérülését jelzi, az enzimaktivitás emelkedése szívinfarktus következményére utal. A normálértéke 8 UI/l (nemzetközi egység/liter).
Szérum klorid-szint (Cl): A szervezet ionösszetételének felmérésére szolgál. Eltérései utalhatnak a víztartalom, a kémhatás vagy az ionösszetétel megváltozására a szív-, tüdő- vagy vesebetegségekben. A normálértéke 98-106 mmol/l.