Megfelelőség, korszerűség és fenntarthatóság: Farkas András, a NyugdíjGuru néven is ismert szakértő érvelése szerint ez az a három alapkritérium, amelyeknek egy nyugdíjrendszernek meg kell felelnie. A Portfolio hasábjain azt fejtegeti, hogy a jelenlegi magyar rendszerben ez nem valósul meg, így nagy reformra volna szükség.

A megfelelőség kritériumának teljesítéséhez kell az, hogy a nyugdíj megelőzze az időskori elszegényedést, helyettesítse a munkából származó jövedelmet és a nemzedékek egymás iránti szolidaritását is tükrözze.

Farkas szerint minden nyugdíjas relatív elszegényedési csúszdára kerül, mert a munka világát frissen maguk mögött hagyók járandósága az első évben igazodik ugyan az országos nettó átlagkeresethez, de már az ellátás folyósításának második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése, hisz a már megállapított összegeket csak az infláció mértékével emelik. Jelenleg a nyugdíjak nem alkalmasak a jövedelempótlásra, és a nemzedékek közti szolidaritás követelményének sem felelnek meg,

az aktív korúak ugyanis nagyon sok nyugdíjas ellátását finanszírozzák.

Ezért lenne érdemes adóztatni a nyugdíjakat

A korszerűséghez követelményéhez a nyugdíjrendszernek átláthatónak kellene lennie, ami szintén nem teljesül a NyugdíjGuru szerint, mivel senki sem tudja előre, milyen ellátásra számít. A szakértő szorgalmazná egy újfajta nyugdíjszámítást: a bruttó keresetből meghatározott bruttó nyugdíjösszeg adózna, így megszűnne az a rendszer, amelyben a nyugdíjasokra egyszerű eltartottként tekint mindenki. Emellett a lépés átláthatóbbá tenné azt, ki mennyi pénzt kap.

ekkor az 1974-1977 közt születettek mennek nyugdíjba, ezzel pedig 4 év alatt 680 ezer fővel, vagyis évente 170 ezer emberrel nő a nyugdíjasok száma. Ennek kezelésére – valamint a járulékos, a nyugdíjasok számának növekedésével párhuzamosan az egészségügyi ellátórendszeren keletkező nyomás enyhítésére – még nem lát kezdeményezést a szakértő, ami a fenntarthatóság kritériumának teljesülését is kétségbe vonja.