Mikor kell leszedni a karácsonyfát? Vízkereszt napja 2026-ban!

Mikor kell leszedni a karácsonyfát? Vízkereszt napja 2026-ban!

Mikor kell leszedni a karácsonyfát? Vízkereszt napja 2026-ban! Vízkereszt napja minden évben január 6-ra esik, ez nem mozgó ünnep, rögzített dátuma van. Így vízkereszt 2026-ban is január 6-án lesz, kedden. Ez az a nap, amikor a keresztény hagyományok szerint véget ér a karácsonyi ünnepkör. Ebben az évben feltehetően sok családban a karácsonyfa leszedése vízkereszt előtt megtörténik, még a hétvégén, viszont akik tartják a hagyományokat, ezen a napon bontják a fát. Nem ez az egyetlen népszokás, illetve hagyomány vízkereszt kapcsán: mutatjuk, milyen szokások kapcsolódnak még ehhez a naphoz. Cikkünkből kiderül az is, hogy mi a vízkereszt jelentése, a vízkereszt munkaszüneti nap-e, illetve az is, mit jelent, hogy a vízkereszt parancsolt ünnep.

( Hitelfórum )

Vízkereszt napja sokak számára egy szokásról ismert: ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát, mivel ezen a napon ér véget a keresztény hagyományok szerint a karácsonyi ünnepkör. Ez azt is jelenti, hogy vízkereszt után veszi kezdetét hagyományosan a farsangi időszak. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vízkereszt mikor van, hiszen a farsang zárónapja például mindig változó dátumra esik. A vízkereszt azonban nem mozgó ünnepnap, minden évben ugyanarra a napra esik. A nyugati keresztény hagyományok szerint január 6. vízkereszt napja.

Mi a vízkereszt jelentése?

Az ünnep liturgiában használatos elnevezése az epifánia, mely a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése kifejezésből ered. Az epifánia a görög vallásban egy isten váratlan és érezhető, jót hozó megjelenése, a római császárkultusz idején a kifejezést az uralkodó, azaz a megtestesült isten ünnepélyes látogatására használták.

A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. Hogy milyen jelentéseket hordoz a vízkereszt ünnepe (hogy mit ünneplünk ezen a napon), az a cikkünk további részéből kiderül.

Mit jelent, hogy vízkereszt parancsolt ünnep?

A katolikus egyház előírásai szerint a főünnepeket szentmisével, zsolozsmával, ünnepi imádságokkal „méltó és igazságos” megtartani. Egyszerűbben mondva bizonyos ünnepeken kötelező részt venni a szentmisén a híveknek, illetve lehetőség szerint munkaszünetet tartani (nem dolgozni ezeken a napokon). Ilyen „parancsolt ünnep” nem sok van egy évben: a vasárnapokon és vasárnapra eső ünnepeken kívül január 1-jén, január 6-án, augusztus 15-én, november 1-jén és december 25-én kötelező a szentmisén részt venni. Ezt jelenti, hogy vízkereszt parancsolt ünnep, mint karácsony első napja, az újév napja, mindenszentek napja és Nagyboldogasszony ünnepe.

Mit ünneplünk vízkeresztkor? Miről szól vízkereszt ünnepe?

Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga és a Wikipédia alapján a vízkereszt ünnepe a második legrégebbi keresztény ünnep a húsvét után. Egyes gnosztikus csoportok már a 2. század végén megünnepelték ekkor Jézus megkeresztelkedését, a pogány misztériumvallások jeles napjához és a Nílus vizének megszentelése egyiptomi hagyományához kapcsolódóan. Az ünnep a 3. század végén jelent meg keleten, majd a 4. században nyugaton, mindig január 6-án.

Mivel a 4. századtól Jézus születésének ünnepe – a karácsony – keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától, a vízkereszt ünnepe azóta három jelentést hordoz:

• a napkeleti bölcsek eljövetelét,
• Jézus megkereszteltetését, illetve
• csodatételét a kánai menyegzőn.

Az ünnep teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként. A vízkereszt liturgiája Jézus hármas megjelenéséről emlékezik meg. Az első jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése.

Máté evangéliuma (Mt 2,1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Az evangélium mágusnak nevezi őket, és nevüket nem említi.

A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – magyarul Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak. A tömjénezés szertartása is a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet. A háromkirályok hálás témául kínálkozott a festőművészetnek, híres alkotás például Albrecht Dürer és Ferenczy Károly Háromkirályok című festménye is.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, és ettől kezdve tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust. Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen származik az ünnep magyar elnevezése.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn édesanyja kérésére az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1). A házszentelés (benedictio domorum) szertartása pedig arra emlékeztet, hogy Jézus jelenlétével kitüntette, megszentelte a kánai házat.

A vízkereszthez kapcsolódik tehát számos fontos vallási hagyomány: a háromkirályok látogatása, a tömjénezés, Jézus megkeresztelése, Jézus csodatétele a borra a kánai mennyegzőn és a házszentelés is.

Vízkereszt: szokások, népszokások és a keresztény hagyomány

Az egyik máig fennmaradt szokás, hogy ezen a napon bontják le a karácsonyfákat, de azt már kevesen tudják, miért. A katolikus hagyományok ezt a napot jelölték ki a karácsonyi ünnepkör zárónapjának – így ez a nap a farsangi időszak kezdete is egyben. 2026-ban feltehetően sok családban a karácsonyfa leszedése vízkereszt előtt megtörténik, hiszen január 6-a keddre esik, ezért sokan még a hétvégén lebontják a fát. Van azonban számos további szokás, ami ehhez a naphoz kötődik.

A keresztény ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Minden esetben elénekelték a csillagéneket, melynek utolsó két sora így hangzik: „Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad.”

Vízkereszt napján, január 6-án volt szokásban a szentelmények hazavitele is, víz- és házszentelés. A szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak és minden betegségre használták. De hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára is. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon.

Az Akadémiai Kiadó Magyar Néprajz kiadványa konkrét példákat is említ: például Jászdózsán léket vágtak a Tarnán és lelocsolták egymást az emberek, hogy egészségesek legyenek és a jószágokat is levitték a folyóhoz ugyanilyen célból. Az Ipoly menti községekben a kelenyeiek a ház földjét meglocsolták a szenteltvízzel, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon, a gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy egészségesek legyenek. Az istálló sarkait is megszentelték – ugyancsak az ártó hatalmak ellen. Bélapátfalván a kútba és az állatok ivóvizébe is tettek belőle. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet – írja a kiadvány.

A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A felirat a hiedelmek szerint megvédte a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. A házszentelés neve koleda volt és a Magyar Néprajz szerint a Nyitra megyei Menyhén, Béden, Szalakuszon újévtől háromkirályok napjáig tartott a koleda. A pap, a kántor, a három falu egyházfia és két ministráns gyerek minden házhoz elment. Énekeltek, a pap megszentelte, megfüstölte a házat, a kántor az ajtóra felírta a három király nevének kezdőbetűit, utána a háziak megvendégelték őket. Házszenteléskor a Szeged környéki falvakban az asztalra búzát, néhol almát, máshol tollat tettek, hogy szerencséjük legyen a termésben és a jószágban is.

Vízkereszt napjához is kapcsolódnak időjárásjóslások: Berettyóújfalun úgy tartják: „Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd”, melynek hegyközi változata: „Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél”.

Ez azt jelenti, hogy ha vízkeresztkor esik, akkor hosszú lesz a tél. Az ízik (takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár) ugyanis fűtésre is szolgált, ezzel kellett takarékoskodni. A hideg idő korai tavaszt ígért a néphit szerint, viszont a tápaiak szerint, ha ezen a napon süt a nap, ugyancsak hosszú lesz a tél. Kelenyén pedig a nyári csapadékmennyiségre jósoltak: „Ha a pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból, akkor lett elig esső a nyáron.”

A vízkereszt napja fontos határnap is: a karácsonyi időszak záróünnepe és egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdetét is jelenti. Ennek hossza változó, a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda időpontjától függ.

A farsang kezdete

Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a farsang elnevezése középkori német eredetű lehet. A farsang a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése is. A farsang rítusai és hiedelmei főként a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó három utolsó farsangi napra („a farsang farkára”) vonatkoznak. Ez a télbúcsúztató karneváli időszak, ilyenkor rendezik a híres riói és velencei karnevált, Magyarországon a mohácsi busójárást. A farsang a párválasztás és az esküvők időszaka is volt, mert a nagyböjt időszakában már nem lehetett esküvőket tartani.

A bálokon és táncmulatságokon számos eljegyzésre is sor került. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A farsangvasárnap utáni hétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak, férfi módra mulathattak. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bőség- és termékenységvarázsló jellege, például a kender, a szőlő megvarázslása a farsangi ételmaradékokkal. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús és az elengedhetetlen farsangi fánk.