Vagyonadó 2026 – belengette a Kormány a vagyonadót! Sokakat érinteni fog!
Vagyonadó 2026 – belengette a Kormány a vagyonadót! Sokakat érinteni fog! Európa egyik legnagyobb gazdaságában, Franciaországban ismét napirendre került a vagyonadó: sok közgazdász szerint ez lehetne a megoldás az ország súlyos költségvetési válságára.
A hiány idén elérheti a 160 milliárd eurót, ami a GDP több mint 5 százaléka – a befektetők aggódnak, a kormány pedig pénz után kutat. De vajon tényleg a szupergazdagok megadóztatása lehet a megoldás?
Hitelfórum.hu
Ahhoz, hogy árnyaltabb képet kapjunk a témáról, megnéztünk más országokat is, hogy lássuk, hogyan működik, illetve, hogy mi benne a jó, és mi nem.
A nettó vagyonadó olyan ismétlődő adó, amelyet az egyén teljes vagyonára vetnek ki, levonva a tartozásokat. Működése hasonlít az ingatlanadóra, de annál jóval szélesebb: nemcsak a lakásokat vagy földterületeket, hanem minden vagyonelemet – például részvényeket, értékpapírokat, műtárgyakat vagy készpénzt – figyelembe vesz. A Pénzcentrum nemrégiben számolt be róla, hogy több európai ország is komolyan fontolgatjaennek a sokak számára megosztó intézkedésnek a bevezetését – sőt, sok helyen már érvényben is van.
A vagyonadó papíron ez igazságosnak tűnhet: a leggazdagabbak is hozzájárulnak a közkiadásokhoz. A gyakorlatban viszont rendkívül nehéz megvalósítani, hiszen a vagyon pontos értékének felmérése bonyolult, a vagyon mobilis, és a tehetősek gyakran más országokba viszik pénzüket, hogy elkerüljék a magas adókat – hívta fel rá a figyelmet az Economist elemzése. Hasonló gazdasági hatások egyébként a többkulcsos adózás esetében is felmerülhetne.
ranciaország: a visszatérés kísértése
Franciaország 2018-ban törölte el a korábbi, nagy vihart kavart vagyonadóját, ám most a súlyos költségvetési hiány miatt újra napirendre került a téma. Gabriel Zucman közgazdász azt javasolja, hogy a 100 millió euró feletti vagyonokra évente legalább 2 százalékos adót vessenek ki. A franciák 86 százaléka támogatná az elképzelést – nem meglepő módon –, hiszen a társadalom egyre nehezebben viseli a megszorításokat.
Zucman mellett több neves szakértő, például Olivier Blanchard is kiállt a javaslat mellett, mondván: ha elkerülhetetlenek a költségvetési korrekciók, a közvélemény csak akkor fogja elfogadni azokat, ha látja, hogy „a gazdagok is kiveszik a részüket”.
Ez a helyzet Európa többi részén
Míg 1990-ben még egy tucat OECD-tagország alkalmazott vagyonadót, mára csupán néhány maradt. Az eltörlés sorrendben így zajlott:
- Ausztria – 1994
- Dánia és Németország – 1997
- Hollandia – 2001
- Finnország, Izland és Luxemburg – 2006
- Svédország – 2007
- Franciaország – 2018 (itt váltotta fel a vagyonadót az ingatlanadó)
Jelenleg mindössze négy OECD-ország alkalmaz teljes körű nettó vagyonadót: Kolumbia, Norvégia, Spanyolország és Svájc. Európából tehát mindössze három ország. Franciaország és Olaszországban nincs vagyonadó, viszont bizonyos vagyontárgyakat – például ingatlanokat – ők is adóztatnak.
A legtöbb ország azzal indokolta a kivezetést, hogy a vagyonadó kevés bevételt hozott, miközben túl drága és igazságtalan volt működtetni. Az Institute for Fiscal Studies már több mint egy évtizede megállapította: ezek az adók „alig termelnek bevételt, miközben torzítják a gazdaságot” – derül ki a Taxfoundation ismertetőjéből.
Így működik a vagyonadó ott, ahol még létezik
Norvégia
Norvégiában 1892 óta létezik vagyonadó. Ma 1 százalékot vetnek ki a 1,7 millió norvég koronát (kb. 150 ezer eurót) meghaladó vagyonra. Ebből 0,7 százalék a helyi önkormányzatokat, 0,3 százalék az államot illeti. A 20 millió koronát (1,74 millió eurót) meghaladó vagyonokra a kulcs 1,1 százalékra nő.
Spanyolország
Spanyolország progresszív vagyonadót alkalmaz: a kulcs 0,16 és 3,5 százalék között mozog, a 700 ezer euró feletti vagyonokra. Az országon belül azonban jelentős eltérések vannak: Madrid, Andalúzia és Extremadura például teljes mentességet biztosít. 2022-ben bevezettek egy külön „szolidaritási vagyonadót” is a 3 millió euró feletti vagyonokra, ami 1,7 és 3,5 százalék közötti kulcsokkal működik. Ez a központi kormány bevételeit növeli – bár több régió visszaállította saját adóját, hogy a pénz ne „vándoroljon el” Madridba.
Svájc
Svájcban a vagyonadó kantonális szinten működik, és minden vagyont (a külföldi ingatlanokat kivéve) figyelembe vesz. A szabályok kantononként eltérnek, a rendszer azonban stabilnak és elfogadottnak számít, részben azért, mert a helyi közösségek hasznát látják a bevételekből.
Miért ilyen vitatott?
A közgazdászok egy tábora élesen bírálja a javaslatot. John Cochrane, a Stanford Egyetem professzora szerint a közgazdászoknak nem morális, hanem ösztönzési alapon kellene az adópolitikát megítélni – vagyis nem az a kérdés, mi igazságos, hanem mi működik.
A vagyonadóval szemben a leggyakoribb érvek:
- nehezen mérhető a vagyon valós értéke,
- a gazdagok elvándorolnak vagy átszervezik vagyonukat,
- a bevétel jóval kisebb a vártnál,
- a gazdasági növekedést is fékezheti.
Ráadásul az ilyen adók gyakran politikailag rövid életűek. Az emberek ugyan elvileg támogatják a „gazdagok megadóztatását”, de amikor szembesülnek a gazdasági következményekkel – például a beruházások visszaesésével –, a támogatottság gyorsan elolvad.
Van más út is: ingatlanadó, áfa, karbonadó
Franciaország – és más országok – pénzügyi problémáira léteznek kevésbé kockázatos megoldások is. Szakértők szerint az alábbi lépések tartósabban rendezhetnék a költségvetést:
- magasabb áfa-kulcsok,
- ingatlan- és földadó-emelés,
- szén-dioxid-adó kiterjesztése,
- valamint az alacsony nyugdíjkorhatár fokozatos emelése.
Ezek egyike sem népszerű, de gazdaságilag fenntarthatóbb, mint egy bonyolult és könnyen kijátszható vagyonadó.
A vagyonadó gondolata újra és újra felbukkan, amikor nő az államadósság és a társadalmi feszültség. Politikailag hálás üzenet – „fizessenek a gazdagok” –, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az adók ritkán teljesítik a céljukat. Franciaország példája ismét rámutat: a költségvetés rendbetétele és az igazságos teherviselés nem mindig járnak kéz a kézben.
A kérdés tehát nem az, hogy a gazdagokat meg kell-e adóztatni – hanem az, hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy valóban működjön.