Nyugdíjemelés 2025 – hatalmas a gond a nyugdíjemelési eljárással!
Nyugdíjemelés 2025 – hatalmas a gond a nyugdíjemelési eljárással! Magyarországon a nyugdíjakat az infláció mértékével kell emelni, ennek révén a nyugdíjak vásárlóértéke elvileg nem csökkenhet, bármekkora is az infláció. A helyzet mégsem ilyen rózsás, mert a nyugdíjemelési eljárást vezérlő szabályok nem garantálják a vásárlóerő (a nyugdíj reálértéke) tényleges megőrzését. Sőt, az ellenkezőjét garantálják: a nyugdíjasok relatív (az aktív keresőkhöz viszonyított) jövedelmi pozíciójának folyamatos romlását.
Kapcsolódó cikkünk: Nyugdíjemelés
Az egyre fájdalmasabb és egyre szélesebb körben tapasztalható nyugdíjas elszegényedéshez vezető okok sokrétűek, de mindegyik visszavezethető a nyugdíjemelési eljárásra.
A szakértő emlékeztet:
a nyugdíjemelés csak az adott évi inflációtól függ, más tényező – mindenekelőtt az országos nettó keresetek alakulása – a nyugdíjemelés mértékét nem befolyásolja.
A nyugdíjak keresetektől való leszakadása – a nyugdíjasok relatív elszegényedése – minden olyan évben nő, amikor az országos átlagkereset gyorsabban nő, mint az infláció. Ezt tükrözi a nyugdíjak KSH által mért relatívpozíció-változása, amely 2014 óta mindössze két évben javult (a horror-infláció éveiben, 2022-ben és 2023-ban), az összes többi évben jelentősen romlott, tavaly például 6,4%-kal. Idén sem változik a helyzet, a romlás mértéke 4% körül alakulhat a szakértő szerint.
A minden év januárjában esedékes rendszeres emelést az inflációnak a költségvetési törvényben az adott évre előre tervezett mértéke szerint kell végrehajtani. Ha ennél nagyobb lenne az augusztusig mért tényadatok alapján az év egészére becsülhető infláció, akkor utólag korrigálni kell az emelést novemberben (vagyis akkor, amikor az infláció éves mértéke még mindig csak becsült adat).
Farkas András szerint ez az eljárás önmagában is sok sebből vérzik:
a költségvetési törvényt Magyarországon jellemzően már fél évvel a tényleges évkezdet előtt elfogadják, vagyis olyan becslésekre építik, amelyek menet közben sokszor és lényeges mértékben változhatnak. Különösen igaz ez az infláció mértékére.
A tárgyév januárjában a nyugdíjemelést végül egy olyan inflációs mérték szerint hajtják végre, amely a költségvetési törvény januárban hatályos szövegében szerepel, és amely még mindig csak egy becslés az adott évben várható pénzromlás mértékére vonatkozóan.
Ha ez a becslés nem bizonyulna pontosnak, akkor egy újabb becslés alapján korrigálják a januári becslést, és ennek az újabb becslésnek a mértékében végrehajtanak egy nyugdíjemelési korrekciót. Vagyis a januári inflációs becslést egy szeptemberi inflációs becslés követi, amelynek alapján novemberben korrigálhatják a nyugdíjemelést.
Ha a kormányzat szükségesnek tartja, akkor nyár elején-közepén is lehetséges egy közbeiktatott rendkívüli korrekció (szintén egy becsült inflációs mérték szerint). Ezt az évközi rendkívüli korrekciót a nyugdíjtörvény nem írja elő, csak egy általános felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a feltételek megléte esetén a nyugdíjasok érdekében további intézkedéseket tegyen. Idén nem került sor ilyen évközi nyugdíjemelési korrekcióra.
Az éves mérték szeptemberi kormányzati becslését – amely a novemberi nyugdíjemelési korrekció alapjául szolgál – a január-augusztus között mért tényadatokra kell alapozni, ez a becslés azonban a szeptember-december hónapok tényleges inflációját nem biztos, hogy kielégítően tükrözi, s ha a tényleges infláció végül meghaladná a novemberi korrekciós emelés meghatározásánál figyelembe vett, a január-augusztus hónapok közötti tényadatok alapján megbecsült éves inflációt, akkor
ezt a veszteséget már nem kárpótolják a nyugdíjasok részére.
Így minden évben egyharmad évnyi (szeptember-december) infláció ellen nagy valószínűséggel csak korlátozott védelemben részesül minden nyugdíjas.
Mi várható idén ősszel?
A KSH legutóbbi (2025. július 8-án közzétett) inflációs gyorstájékoztatója szerint 2024. júniusához viszonyítva 2025. júniusában az általános infláció 4,6%-os, a nyugdíjas infláció 4,7%-os volt. Ha augusztusig nem változnak érdemben ezek a számok, akkor a magasabb mértékhez, 4,7%-hoz képest kell korrigálni a januári nyugdíjemelés 3,2%-os mértékét. Így novemberben 1,5%-os visszamenőleges kiegészítő nyugdíjemelés várható, egyelőre.
A nyugdíjemelést százalékos mértékben határozzák meg. Ez emelés egységes százalékos mértéke szerint kell az ellátásokat emelni, függetlenül azok nagyságától. Az arányok az emelést követően matematikailag ugyan nem változnak, azonban a vásárlóerő érzete igen: a szegény nyugdíjas relatíve még szegényebbnek, a gazdag nyugdíjas relatíve még gazdagabbnak érzi magát – miközben mindannyian különböző meredekségű elszegényedési csúszdákra kerültek, amint megállapították a nyugdíjukat, éppen a nyugdíjemelés kizárólag inflációhoz kötött jellege következtében.
A nyugdíjemelés során sem a korábban megállapított nyugdíjak leszakadó értékét, sem pedig a mélyszegénységbe (a legalsó jövedelmi tizedbe) csúszott nyugdíjasok nyugdíját nem kompenzálják. Vagyis a magyar nyugdíjemelési eljárás nem ismeri sem a valorizációs korrekció, sem a szolidaritási korrekció fogalmát.
A nyugdíjas fogyasztói kosár
A nyugdíjemelést a tárgyévet két évvel megelőzően mért összetételű nyugdíjas fogyasztói kosár alapján kell végrehajtani, ha a nyugdíjas infláció magasabb lenne, mint az általános fogyasztói áremelkedés, csakhogy a két évvel korábbi fogyasztói kosár lényegesen eltérhet a tárgyévi fogyasztói kosártól.
A tárgyévben megállapított nyugdíjakat először csak a megállapítás évét követő évtől lehet emelni,
így a friss nyugdíjakat a megállapítás évében védelem nélkül égeti az infláció.
Ezt a helyzetet a nyugdíjmegállapítási kezdőnap körültekintő kiválasztásával lehet enyhíteni, vagyis át kell gondolni, hogy mikortól érdemes nyugdíjba vonulni, ezt sok tényező befolyásolhatja.
Összességében a jelenlegi nyugdíjemelési eljárás lényege, hogy a nyugdíjakat a költségvetési törvényben hónapokkal előre rögzített inflációs becslés szerint kell emelni, és ennek az emelésnek a kompenzációjára csak utólag kerülhet sor, akkor is csak egy újabb becsült inflációs adatnak megfelelően. A szakértő szerint mindez ellentétes a nyugdíjasok érdekeivel, hiszen az inflációs emelés mértéke mind a januári elsődleges emelés, mind az esetleges korrekciós emelések esetében kormányzati becslésre (és nem lezárt tényadatokra) épül, másrészt a nyugdíjasokra hárítja át a kockázatviselés egészét, hiszen a nyugdíjasok a nekik járó emelést hosszú hónapokra kamatmentesen kölcsönadják az államnak, sőt, az év utolsó négy hónapjára járó pótlólagos emelésről részben vagy teljesen le is mondanak az állam javára.
Ez a veszély mindaddig fennáll, amíg a nyugdíjemelési eljárás érdemi reformjára nem kerül sor – hangsúlyozza a szakértő. Szerinte a nyugdíjasok helyzetét ténylegesen csak egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetésével lehet javítani, az eseti juttatások (mint a nyugdíjprémium vagy a nyugdíjas élelmiszer-utalvány) a nyugdíjasok életének érdemi javítására, az elszegényedés lassítására nem alkalmasak.