Sokan ma is abban a hitben élnek, hogy a nyugdíj összegét az utolsó évek fizetése alapján állapítják meg. A valóság azonban ennél jóval összetettebb: a jelenlegi rendszer már évtizedekkel ezelőtt megváltozott, és ma egészen más tényezők határozzák meg, mennyi pénz jár időskorban.
A legelterjedtebb tévhit szerint az utolsó néhány év bére számít, pedig ez a gyakorlat 1988 óta nem létezik. A nyugdíj alapját valójában az egész életpálya során szerzett jövedelem és a ledolgozott évek száma adja.
Mi alapján számolják a nyugdíjat?
A számítás egyik kulcseleme a szolgálati idő, vagyis az, hogy valaki hány évet dolgozott. Nem minden időszak számít bele automatikusan, és a teljes éveknek van igazán jelentőségük. Emellett az is meghatározó, hogy az érintett mennyit keresett azokban az években, amikor nyugdíjjárulékot fizetett.
A keresetek azonban nem egyszerűen a korábbi összegek alapján kerülnek beszámításra. A régebbi béreket úgynevezett valorizációs szorzóval korrigálják, amelyet évente határoznak meg. Ennek célja, hogy a korábbi jövedelmeket a mai gazdasági viszonyokhoz igazítsák, így egy régi, alacsonyabb fizetés nem a korabeli értékén számít bele a nyugdíjba.
A számítás során az 1988 után szerzett jövedelmeket egységesen figyelembe veszik, majd ezekből egy átlagkeresetet határoznak meg. Ez nemcsak a ledolgozott napokból áll, hanem az egész időszakot vizsgálja, miközben bizonyos, jövedelem nélküli időszakokat – például egyes ellátásokat – nem számítanak bele.
Az így kapott átlagkereset azonban még nem a végső összeg. Ezt egy úgynevezett nyugdíjszorzóval módosítják, amely attól függ, mennyi szolgálati idővel rendelkezik az érintett. Minél több évet dolgozott valaki, annál magasabb arányban számít bele az átlagkeresete a nyugdíjába.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hosszabb munkaviszony esetén jelentősen magasabb lehet a nyugdíj összege. Negyven év szolgálati idő után például az átlagkereset körülbelül 80 százaléka járhat. Míg ötven év után akár a teljes összeg is elérhető.
Sokakat érint az is, hogyan számítanak az úgynevezett ekhós jövedelmek. Ezek esetében nem igaz az a feltételezés, hogy csak minimális összeggel veszik figyelembe őket. A szabályok szerint az ilyen típusú jövedelem 61 százaléka beleszámít a nyugdíj alapjába, így ezek az időszakok is érdemben növelhetik a későbbi ellátást.
A nyugdíj kiszámítása tehát nem az utolsó évek fizetésén múlik, hanem az egész, 1988 utáni életpálya keresetén és a ledolgozott évek számán. Éppen ezért érdemes tisztában lenni a saját adatokkal, mert ezek hosszú távon jelentősen befolyásolják a nyugdíj összegét.
Nagy Zoltán pénzügyi témákkal foglalkozó szerző és Wikipédia szerkesztő, több mint 10 éves tapasztalattal bír a hazai pénzügyi szektor, a lakossági hitelezés és az állami támogatások elemzésében. Zoltán célja, hogy hiteles és közérthető tájékoztatást nyújtson a magyar családok és nyugdíjasok számára. Impresszum