Nők40 kedvezményes nyugdíjprogram feltételei és változása 2025

A nők kedvezményes nyugdíjára készülő hölgyek azt szeretnék, ha úgy enyhítenék a Nők40 feltételeit, hogy a nyugdíj igényelhetőségéhez szükséges legalább 40 évi jogosító időbe egy sor olyan szolgálati időtartamot is be lehessen számítani, melyet most kizár a nyugdíjtörvény – írja a 24.hu Farkas András nyugdíjszakértő, a NyugdíjGuru portál üzemeltetőjének hírlevelére hivatkozva.

A Nők40 program 2011-es bevezetése óta több mint 350 ezer nő számára tette lehetővé, hogy a hivatalos nyugdíjkorhatár betöltése előtt visszavonulhassanak a munkából. A kedvezményes nyugdíj egyik alapvető feltétele, hogy a jogosult legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezzen – azaz olyan évekkel, amikor biztosítotti jogviszonyban állt, vagy például gyermeknevelés miatt részesült ellátásban. A program célja eredetileg az volt, hogy elismerje a nők több évtizedes munkáját és családon belüli szerepvállalását. Azonban ahogy telnek az évek, egyre világosabbá válik: nem minden nőnek egyformán hozzáférhető ez a lehetőség.

Hiányzó évek, hiányzó elismerés

A nyugdíjba vonulás előtti években sok nő szembesül azzal, hogy annak ellenére sem éri el a 40 év jogosultsági időt, hogy szinte egész életét munkával, gyermekneveléssel vagy családtagok gondozásával töltötte. A szabályozás ugyanis számos olyan életszakaszt nem számít bele – vagy csak korlátozott mértékben –, amelyek tipikusan a nők vállára nehezednek.

A leggyakrabban emlegetett problémák között szerepel:

• A tanulmányi évek kizárása: sok nő már tizenéves korában munkába állt, de azok, akik szakképzésben vagy felsőoktatásban vettek részt, hátrányba kerülnek. A jelenlegi rendszer nem számolja be a nappali tagozaton folytatott tanulmányokat a jogosultsági időbe – akkor sem, ha az a későbbi munkavégzés alapja volt.
• A felnőtt hozzátartozók ápolása során végzett munka figyelmen kívül hagyása: ha valaki éveken át gondozta idős szüleit vagy beteg férjét, azt a társadalombiztosítás nem tekinti biztosítotti időszaknak – holott ezek az évek gyakran teljes munkaidős elfoglaltságot jelentenek.
• A gyermeknevelési idő csak részleges beszámítása: bár a GYED, GYES és GYET egy része beszámít a jogosultsági időbe, a gyakorlatban előfordul, hogy ezek nem elegendők, vagy nem egységesen kerülnek elismerésre – különösen, ha a nő három vagy több gyermeket nevelt otthon.

Farkas András szerint egyre többen szeretnék elérni, hogy ezek az életszakaszok is bekerüljenek a jogosultsági idő számításába. A nők közül sokan úgy érzik, hogy a rendszer figyelmen kívül hagyja azt a láthatatlan, de nélkülözhetetlen munkát, amit a családjukért és a közösségükért végeznek.

A javasolt módosítások – például a tanulmányi évek részleges beszámítása vagy az otthoni ápolási idő biztosítotti időként való elismerése – egyértelmű társadalmi támogatottságot élveznek, különösen az érintett korosztályban. Ugyanakkor ezek az intézkedések törvényi változtatásokat igényelnek, amelyek kihatással lehetnek az egész nyugdíjrendszer egyensúlyára, ugyanis módosítani kellene a társadalombiztosítási törvényeket, újraszámolni a költségvetési vonzatokat, és mindemellett társadalmi konszenzust kialakítani arról, hogy mi számít „munkának” egy nő életében.

Ahhoz, hogy az érintettek számára optimális nyugdíjrendszer jöjjön létre, a nyugdíjtörvény módosítása szükséges, ami nem lehetetlen Farkas András szerint, ha az érintett hölgyek kellően erős lobbierőt képviselve meggyőzik a parlamenti képviselőket a változtatás szükségességéről.