Nagyon fontos bejelentés érkezett a nyugdíj pénzekkel kapcsolatban!
Nagyon fontos bejelentés érkezett a nyugdíj pénzekkel kapcsolatban! 2011-ben nagy felzúdulást keltett a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása. Amit persze nem így hívtak, és technikailag nem is pontosan ez történt, de az biztos, hogy a folyamat nyomán egy lassan, de biztosan elsorvadó ágazat lett az egykor ígéretesen induló szisztémából.
Bejelentés a nyugdíjakkal kapcsolatban >>
Július elsejétől az a furcsa helyzet alakul ki, hogy az egykori ellenállók, akik az állami nyomás ellenére maradtak a magánágazatban, már csak két pénztár közül választhatnak. Az egyik megmaradt szereplő, az MBH nevét viselő pénztár Mészáros Lőrinc érdekeltségének vagyonkezelését veszi igénybe, míg a másik, a Horizont nevű pedig Tiborcz István részleges érdekeltségének (Gránit Alapkezelő) a vagyonkezelését is használja.
Az Eu hibája?
A 2010-ben visszatérő Orbán Viktor miniszterelnök nehéz pénzügyi helyzetben találta az országot. Az EU nem engedett a hiánycélból, unortodox megoldást kellett találni, a Fidesz pedig azóta is emblematikus intézkedéssel a magánnyugdíjpénztárak (MNYP) rendszerében látott forrást. Ennek megértéséhez muszáj egy kicsit döcögősen, a pontos fogalmakkal kezdeni az írásunkat. Ekkoriban a hazai nyugdíjrendszer három pillérből állt:
- az első az állami rendszer;
- a második az akkor még kötelező magánnyugdíjpénztári szisztéma volt;
- a harmadik pillér pedig az önkéntes pénztárakat takarta.
A fogalmak hasonlók, emiatt gyakran össze is kuszálódnak, de cikkünk szempontjából most a második pillér a lényeges. A kormány intézkedésével kiüresített magánnyugdíjpénztári rendszerben ma már csak 50 ezer tag és mintegy 300 milliárd forint maradt, miközben az önkéntes továbbra is egy virágzó pénztári piac. Ott közel 1,1 millió tag és mintegy 2000 milliárd forint vagyon található, ösztönző adókedvezménnyel.
A magánnyugdíjpénztári rendszer kvázi megszüntetése 2011-ben nagyon sok kritikát kapott, mondván oda az öngondoskodási szemlélet, az állam lenyúlja az emberek pénzét, és ami most rövid távon segít a büdzsének, az később hiányozni fog.
Az mindenesetre biztos, hogy az állami és a magán-előtakarékossági szisztémákba vetett bizalom csökkent Magyarországon, hiszen az államosítás környékén olyan fenyegető kijelentések hangzottak el, hogy aki marad a magánrendszerben, annak nem lesz vagy kevesebb lesz az állami nyugdíja. Volt, aki attól is rettegett, hogy az önkéntes pénztárakban gyűjtött megtakarításokat is elveheti az állam.
A kormány érvrendszere pedig úgy szólhatott, hogy nem logikus, ha valakinek van hitele és betétje is a bankban, mert a hitelre biztosan nagyobb lesz a kamat. Vagyis ha az állampolgárok összességének van egy csomó államadóssága, de van egy nagy vagyoneleme (MNYP) is, akkor ezt érdemes kiegyenlíteni. Az intézkedés védelmében utólag annyi elmondható, hogy az állam abban konzekvens azóta is, hogy a már adózott egyéni jövedelmünkből félretett megtakarításokra nem mozdult rá. A magán- és állami járulékok drasztikus átcsoportosítása viszont megtörtént, de azért az nem ugyanaz.
A helyzet 2024-ben
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az MNYP-szektor fokozatosan veszített az érdekességéből, súlyából. Olyan szektorról van szó, ahol gyakorlatilag nincsenek már új belépők, viszont ahogy az egykor belépő tagok elérik a nyugdíjaskort, többen elhagyják a szektort. Márpedig 13 évvel a beolvasztás után a maradók ma 50 ezres köréből egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt.
De miért nincsenek új belépők? Ez egy olyan nyugdíj-megtakarítási rendszer, amelyhez nem jár semmilyen jutalom, nem ad hozzá például adókedvezményt ösztönzőnek az állam. Ha viszont valaki más jellegű hosszú távú előtakarékosságot választ, akár csak a pénztárak önkéntes verzióit, akkor adókedvezményt is kaphat. Ráadásul a különféle kockázati szinteket megtestesítő pénztári portfóliók sem különböznek érdemben.
Miért választaná bárki ugyanazt a terméket adókedvezmény nélkül, amikor van ugyanolyan adókedvezménnyel is?
Ez még akkor is így van, ha amúgy az MNYP-szektorban jellemzően nem rosszak a hozamok. A különféle bugyrok közül a legkockázatosabb növekedési alapok árfolyama emelkedett az elmúlt időszakban a legnagyobb mértékben, a közepes kockázatú, kiegyensúlyozott alapok ennél szerényebb hozamot értek el, a klasszikus alapok kisebb kockázattal, kisebb megtérülést generáltak.
Emellett nagyon fontos szabály, hogy az MNYP-k olcsók, azaz alacsony díjterhelésűek. A vagyonkezelés után legfeljebb 30 bázispontos költséget kérhetnek el a működtetők, vagyis aki 10 milliárd forintot kezel, az 30 millió forintot, aki 100 milliárdot, az 300 milliót. Ez egy nagyon erős korlát, hiszen ebbe bele kell férnie minden portfóliókezelési, és minden működtetési költségnek is (cégvezetés bére, székhely, informatikai support, ügyfélszolgálat, jogi költségek).
Itt is bejön a képbe Mészáros és Tiborcz
Friss változás a szektorban – erről a Bank360 írt nemrég részletesen –, hogy hamarosan összesen két szereplő marad a magánnyugdíjpénztári piacon. Említettük, hogy a pénztárak önkormányzati rendszerben működnek, tagok, majd küldöttek hozzák a döntéseket, de azért vannak erős intézményi kapcsolódásaik is, márpedig ezek alapján Mészáros Lőrinc és Tiborcz István neve is felsejlik. Azt ugyanakkor számunkra cáfolták az ágazat különböző szakemberei, hogy a NER mára teljesen uralná a szűkülő piacot.
A piac szereplőinek száma az elmúlt években stabilan négy volt, de most 2024-ben a csapat megfeleződik. Ahogy a Bank360 is írta, április 1-jén előbb a Budapest Magánnyugdíjpénztárba olvadt be az MKB Nyugdíjpénztár magánágazata. Ez persze érthető lépés volt, hiszen az anyaintézmények (MKB és Budapest Bank, illetve harmadikként az ebben a sztoriban nem érintett Takarékbank) már integrálódtak a Mészáros Lőrinc-féle Magyar Bankholdingba, az új közös név pedig MBH Gondoskodás Nyugdíjpénztár lett.
A másik beolvadás még előttünk áll. A Szövetség Nyugdíjpénztár (korábbi Allianz) küldöttgyűlése is az integráció mellett döntött, az indoklás szerint a méretgazdaságosság, a szinergiák és a költségek visszaszorítása miatt. Július 1-jétől így a Szövetség Magánnyugdíjpénztár összeolvad a Horizonttal (korábban Axa-csoport). A Horizont esetében a NER jelenléte egyfajta örökölt szituáció, hiszen a pénztári vagyont ketten kezelik, a Gránit (korábban Diófa) Alapkezelő és az Apelso Capital (korábban Dialóg). Azt ugyan nem tudjuk, hogy kettejük között mi a munkamegosztás, mindenesetre a Gránitban Tiborcz István az egyik tulajdonos.
Lassú kimúlás
A Bank360 számai alapján
- az MBH Gondoskodás Magánnyugdíjpénztár kezelt vagyona 2023 harmadik negyedévének végén 21 milliárd forintot tett ki, taglétszáma pedig 3400 fő volt;
- a Budapest Magánnyugdíjpénztárnak több mint 6 ezer tagja volt és mintegy 42 milliárd forint vagyont kezelt 2023. december 1-jén;
- a Szövetségnek 8700 tagja volt a poszt közzétételekor és a pénztár 50 milliárd forintnyi vagyont kezelt;
- a Horizont 34 ezer taggal és 159 milliárd forint kezelt vagyonnal bírt.
Csak összehasonlításképpen: az MNYP-szektor tehát 50 ezer tagnál és közel 300 milliárd forintnál jár, az önkéntes pénztárakban viszont 2024 első negyedévében már a kezelt vagyon meghaladta a 2000 milliárd forintot, a taglétszám pedig 2,1 millió főt ért el az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége legfrissebb szektorelemzése szerint. Ez azonban tartalmazza az egészség- és önsegélyező pénztári tagságot is, a nyugdíjpénzátaknak csak nagyjából 1,1 millió tagja van.
Milyen az a buli, amelyikre már senki nem érkezik, de szivárognak haza a vendégek? Egyre laposabb. Ha nincs új belépő, de sok a kilépő, előbb-utóbb az MNYP-piacon is vége lesz a dalnak.
A piac szűkülése teljesen logikus, ha előre nézünk, hiszen egyre kevesebb tag lesz. Most még a magas hozamok kompenzálhatják az összesített vagyonban a már elvitt pénzeket, de az erózió gyorsul, örökké nem lesz fenntartható ez az állapot. A logika szerint a négy pénztárból most kettő lett, aztán a kettőből majd egy lesz, végül valahogyan be kell zárni az egész ágazatot.
A nagy végső zárás azonban nem olyan egyszerű, sőt várhatóan nagyon kemény feladat lesz. Aki bármilyen ágazatban dolgozott már sok ügyféllel, az tudja, hogy nem lehet mindenkit aktivitásra bírni: nagyon sokan fantomizálódnak vagy a szolgáltató számára zombiügyféllé válnak.
Mire gondolunk? A földhivatali nyilvántartásokról van az a legenda, hogy ott sokan 130-140 évesek, de tulajdonosnak tűnnek. Egyszer megvettek egy telket, nyilván már nem élnek, de soha nem lettek halottnak nyilvánítva. Hasonló problémába ütközhetnek a pénztári szolgáltatók, amikor el akarnak érni 50 ezer embert. Közülük lehet akár ezer is, akit nem lehet, mert végleg elveszett velük a kapcsolat. Van, aki külföldre ment, más hagyatéki eljárás nélkül meghalt, vagy éppen külföldre ment és ott halt meg, de ennek semmilyen nyoma nincs. Az ilyen esetek miatt majd valamennyi pénzt a pénztári rendszer zárásánál is letétbe kell helyezni az ő esetleges felbukkanásuk miatt szükséges kifizetésekre.
Meddig maradnak?
De vajon meddig érdemes fenntartani az MNYP-szektort? 50 ezer tagnál még igen? És 10 ezernél? Egyáltalán ki fizet be tagdíjakat, ha önkéntes pénztárba jobb buli befizetni? Ezek súlyos kérdések. A magánnyugdíjpénztárak érdekessége, hogy tagi aktivitás is kell a létezésükhöz.
Ha ugyanis a tagok legalább 70 százaléka nem fizet tagdíjat, akkor végelszámolást kell indítania a Magyar Nemzeti Banknak. Az MNB minden hónapban megvizsgálja, mennyi volt az előző hat hónapban az átlagos tagdíjfizetési arány, és ha két egymást követő alkalommal ez a mutató nem éri el a jogszabályi limitet (az említett 70 százalékot), akkor a pénztár lehúzhatja a rolót. A pénztárak nyitóoldalai éppen ezért általában tagdíjfizetésre buzdítanak, vagy örömmel jelentik, ha éppen sikerült elérni a 70 százalékot.
Mindez tényleg fontos, mert ha az MNB végelszámolást rendelne el, a tagok még átléphetnek egy másik pénztárba (amíg van ilyen), vagy a keretes részben leírt végső elszámolás lép életbe.
A kiszállás
Aki eléri a nyugdíjkorhatárt, ma két lehetőséget választhat: vagy járadékot kér (ezt csak pár ember választja), vagy elszámol a pénztárral és a tb-vel (a túlnyomó többség ezt teszi).
Az első esetben a korábbi tag egy szolgáltatást vesz igénybe, a felhalmozott pénze terhére kap egyfajta technikai jellegű járadékot. A második esetben a korábbi tag is állami nyugdíjra lesz jogosult, átadja a tb-nek a befizetéseit és annak inflációt jelentő hozamait, de az efeletti reálhozamot megkapja. Mindez a korábbi várakozásokhoz képest jó buli. Hiszen 2024-ben vagy ugyanúgy járhat az MNYP-tag, mint azok, akik 2011-ben átléptek az állami rendszerbe, hiszen ő is átléphet. Vagy jobban jár, mert úgy léphet át, hogy még némi reálhozamot is eltehet.
Bár ezt akkor nem tudtuk, utólag már látjuk, hogy az állam egy kockázat nélkül választható, de értékkel bíró opciót kínált az embereknek 2011-ben: „Vagy átlépsz az állami nyugdíjrendszerbe most, vagy átlépsz később ugyanolyan feltételekkel, de lehet, hogy még egy kis pluszpénz is üti a markodat.”
Azoknak, akiknek van felhalmozott reálhozamuk, természetesen az a céljuk, hogy összejöjjön mindig a 70 százalék, ami – még az említett zombitagok mellett is – sikerülni szokott.
A helyzetelemzéshez persze jó lenne egy adat arról, hogy hány embernek mekkora reálhozama halmozódott fel a rendszerben, de az igazság az, hogy erről fogalmunk sincs. Az egyéni reálhozamokról azért lehetetlen bármit is mondani, mert az tényleg egyedi, nincs két ugyanolyan tag. Számít az, hogy ki mikor lépett be, ki mennyi tagdíjat fizetett később, milyen portfóliót választott és hogyan teljesítettek a vagyonkezelők.
Ám a szakma meg van győződve arról, hogy nem véletlenül tartanak ki még 50 ezren, összességében elég sok pénzt termeltek a nyugdíjpénztárak a maradóknak. Nekik pedig elvárásuk, hogy legalább addig kitartson a rendszer, ameddig ők el nem érik a nyugdíjaskort.