Megszűnhet a Nők40, jöhet a Férfi40 nyugdíj helyette?
Megszűnhet a Nők40, jöhet a Férfi40 nyugdíj helyette? A férfiak kedvezményes nyugdíjazásának gondolata több mint egy évtizede rendre napirendre kerül, különösen a Nők40 program bevezetése óta. Támogatói arra hivatkoznak, hogy a férfiak rövidebb élettartamuk ellenére hosszabb ideig dolgoznak, és magasabb járulékot fizetnek, mégis kevesebb ideig élvezhetik a nyugdíjat. Az ötlet azonban számos társadalmi és gazdasági ellentmondást vet fel: figyelmen kívül hagyja a nők karrierjét megszakító családi terheket, és komoly kockázatot jelentene a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára. A vita középpontjában tehát nemcsak a férfiak igazságérzete, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek és a gazdasági realitások is állnak.
Friss hírek
A férfiak kedvezményes nyugdíjának ötlete a korhatár előtti, korengedményes, korkedvezményes és hasonló nyugdíjak 2011. december 31-ével történt megszüntetése és a Nők40 2011. január 1-jei bevezetése óta rendszeresen felbukkan. 2015-ben még népszavazást is kívántak kezdeményezni ennek érdekében, de az Alkotmánybíróság nem engedte népszavazásra bocsátani a kérdést. Ez a kudarc azonban azóta sem tántorította el a Férfi40 híveit – írja Dr.Farkas András NyugdíjGuru News hírlevelében. – írja a Pénzcentrum.
Jelenleg a kétmilliónál kicsit kevesebb öregségi nyugdíjas közül mindössze 38,4% férfi. Ennek oka egyszerű: a férfiak születéskor várható élettartama jelentősen rövidebb, mint a nőké: 7,1 évvel rövidebb életre számíthatnak. Persze a nyugdíjrendszer szempontjából nem a születéskor várható élettartam, hanem a 65 éves korban várható további élettartam a kulcsfontosságú adat. Magyarországon egy férfi 13,2 évet, egy nő 17,3 évet él átlagosan a 65 éves kora betöltését követően, így a nők javára időskorban 7,1 évről 4,1 évre csökken az élettartam-előny.
A férfiak látszólag joggal vethetik föl, hogy a nyugdíjrendszer fenntartásához összességében magasabb összeggel járultak hozzá életük során, mint a hölgyek – hosszabb szolgálati idejük van és e hosszabb idő alatt átlagosan 17%-kal magasabb kereset után fizettek nyugdíjjárulékot -, a nyugdíjrendszer áldásait mégis sokkal rövidebb ideig élvezhetik, mint a nők.
A férfiak melletti érvelésből persze rendre kimarad, hogy a gyermeknevelés vagy a felnőtt hozzátartozó gondozása tipikusan a nőket terhelő feladata nem minősül teljes értékű munkának (a munkabérnél jóval kisebb, ráadásul korlátozott időre és szigorú feltételekkel megállapítható gyermeknevelési segélyek, ellátások, ápolási díjak igényelhetők csak), míg a hétköznapi házimunkáért nemhogy munkabér nem jár, de semmilyen segély sem illeti meg az otthon robotoló nőt (persze a férfit sem, de ő csak ideje töredékét tölti ilyen tevékenységekkel).
Magasabb keresetére, ennek következtében a férfiak által fizetett több társadalombiztosítási járulékra és az utánuk fizetett több szociális hozzájárulási adóra való hivatkozás ezért kontraproduktív.
A keresetek egyenlőtlensége ugyanis egyenes következménye annak, hogy a nők karrier-íve fűrészfogszerűen alakul, miközben a férfiaké egyenletesen ívelhet fölfelé.
A nők pályaíve ugyanúgy kezd emelkedni, mint a férfiaké, de a gyermekszülés miatt visszazuhan, majd a gyermek bölcsődébe, óvodába íratása után újraindul, aztán megint visszazuhan, ha megszületik a második gyermek, utána megint nekilendül, de vagy a harmadik gyermek, vagy az idős közeli hozzátartozók kényszerű ápolása miatt megint visszakonyul, és így tovább. Emiatt sokkal kiszolgáltatottabb egy nő a munkahelyén. A férfiakra nem jellemző ez a rángatózó pályaív, a nekilendülések és visszaesések pénzügyileg fájdalmas ritmikája.
A nemek közti egyenlőség magyarországi érvényre jutásának esélyeit ezen túlmenően is rontja, hogy a nőknek jellemzően sokkal nehezebb magasabb pozícióba kerülniük, a láthatatlan üvegplafon minden nő feje fölött egyre áttörhetetlenebb, minél magasabbra ér a céges vagy hivatali ranglétrán. Újabb nehézséget okoz, hogy azokban a munkakörökben, hivatásrendekben, amelyekben sokkal több hölgy dolgozik – az „elnőiesedett” szakmákban – jellemzően alacsonyabb a bérszínvonal, példaként elegendő a pedagógusokat vagy a szociális ágazatban dolgozókat említeni. Ha részmunkaidős foglalkoztatásról van szó, akkor is főként nőket találunk ilyen – jellemzően rosszul fizetett – állásokban. Mindennek egyenes következményeként Magyarországon a nők átlagos nyugdíjvárománya jellemzően 14%-kal kisebb, mint a férfiaké.
A férfiak kedvezményes nyugdíja melletti legfőbb érv nyilván az lehet, hogy a várható élettartamuk valóban jelentősen rövidebb, mint a nőké.
A koncepció radikális hívei egyenesen azt nehezményezik, hogy a férfiak többsége meg sem éli a nyugdíjkorhatárt, így végképp a társadalombiztosítás vesztese. Ez az érv kétszeresen is hibás: egyrészt a férfiak többsége (73%-a) megéli a nyugdíjkorhatárt (és utána még 13,2 évig él), másrészt a társadalombiztosítás lényege éppen az, hogy az egész országra kiterjedő kockázatközösség jegyében a korábban elhunytak is hozzájárulnak a tovább élők nyugdíjának finanszírozásához.
Vigasztalásként hadd jegyezzem meg, hogy 2000-ben még csak 67 év volt a férfiak születéskor várható élettartama, és csak 62 százalékuk érte el a 65 éves kort. Természetesen az is igaz, hogy ha a férfiak például 60 éves korukban is elmehetnének nyugdíjba, akkor 83%-uk lehetne nyugdíjas – de ez csak elméleti lehetőség, hiszen a nyugdíjrendszer finanszírozását megoldhatatlan kihívások elé állítaná ez a megoldás.
Magyarország teljes lakosságának (9.604.000 fő) 48%-a férfi, ez az arány csökken a 65 év feletti korcsoportokban 38,4%-ra. Így a nők egész népességre vetített 52%-os többsége a 65 pluszos korosztályokban 61,6%-ra nő. Ebből egyébként az is következik, hogy a nők kedvezményes nyugdíja fokozott terhelést jelent a nyugdíjrendszerben.
Ráadásul annak következtében, hogy a magyar nyugdíjkorhatár egységesen 65 évre emelkedett, miközben a nők kedvezményes nyugdíjához változatlanul elegendő a 40 évi jogosító idő, de facto kettős nyugdíjkorhatár alakult ki: a férfiaknak minden esetben kivétel nélkül 65 év, a nőknek viszont praktikusan ennél 3-4 évvel alacsonyabb életkor a Nők40 tömeges igénylési lehetősége miatt. (A 65 éves nyugdíjkorhatár előtt már a főiskolát, egyetemet végzett hölgyek többsége is igényelheti a kedvezményes nyugdíját, ha kívánja.)
Az egységes nyugdíjkorhatár különösen azoknak a férfiaknak okoz súlyos hátrányt, akik egészségre ártalmas munkakörben dolgoztak, s így az átlagos férfi halandósághoz képest is rosszabb életkilátásokkal rendelkeznek. Elsősorban az ő húsukba vágott a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése és a korkedvezmény szerzési lehetőség kivezetése 2011-ben, ráadásul súlyos sérelmeket szenvedtek az egészségügyi és a szociális ellátó rendszereket gyökerestől felforgató átalakítások következtében is.
A férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetése ennek ellenére a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztető, rendkívül kockázatos vállalkozás lenne.
A férfi kedvezményes nyugdíjat a legjobb esetben is 43 évi jogosító időhöz kellene kötni. Ha a beszámítható szolgálati idők közül ugyanazokat a tartamokat vennénk ki, mint a nők esetében, akkor a legkorábban jellemzően azok a férfiak élhetnének a lehetőséggel, akik a középiskola után rögtön dolgozni kezdtek és a sorkatonai szolgálaton kívül (ennek tartamát egy férfi kedvezményes nyugdíjra jogosító időben nyilván figyelembe kellene venni) nem is szakították meg a munkaviszonyukat.
A 2022-es népszámlálás adatai szerint a 60-64 éves férfiak létszáma 261 ezer fő, elsősorban közülük kerülhetnének ki a kedvezményes nyugdíj potenciális jogosultjai. (A 60-64 éves nők létszáma 304 ezer fő, ha még nem igényelték a Nők40-et, akkor elsősorban közülük kerülhetnek ki a Nők40 kedvezményezettjei a következő néhány évben.)
A létszámadatok tükrében a férfiak kedvezményes nyugdíja potenciálisan a Nők40-re fordított nyugdíjkiadás akár 86%-ába is kerülhetne, vagyis meghaladhatná a 400 milliárd forintos tételt. E tekintetben azt se felejtsük el, hogy a férfiak esetében a kedvezményes nyugdíj összegének kiszámításához átlagosan 15%-kal magasabb nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmet kell figyelembe venni, ennek következtében a kedvezményes férfinyugdíj átlagos összege jelentősen magasabb lenne, mint a Nők40 átlagos összege.
Megteremthető lenne-e a fedezet erre a lényegében 15. havi nyugdíjjal felérő plusz terhelésre? A kérdés nyilván költői, hiszen a Nők40 és a 13. havi nyugdíj költségigénye együttesen már jelenleg is ezer milliárd forintos (két havi plusz nyugdíjjal felérő) kiadást generál minden évben – ehhez egy harmadik plusz havi tétel beemelése veszélyezteti az egész rendszer finanszírozhatóságát.
A megoldás mindkét nem számára a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének jövőbeni megteremtése lehet – de ennek következménye az lenne, hogy a Nők40 a jelenlegi formájában megszűnne, és a kedvezményes nyugdíjakat levonás terhelné.