Az interneten vírusszerűen terjed az a bejegyzés, melyet egy magyar nyugdíjas hölgy írt kortársainak! Már több ezeren osztották meg! Nyugdíjas Barátaim! Az 1930-as, 40-es, 50-es évek szülöttei! Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit…, a lerombolt országot. Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat.
Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a 60-as,70-es, 80-as években: – Az úthálózat, járdaépítés, – villamoshálózat, – a vízvezeték- és csatornahálózat, – a telefon – a gázvezeték rendszer építéséhez a hozzájárulás. Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket, kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek. Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában.
Ők ma a nyugdíjasok. Ez ma az a korosztály, aki minimálnyugdíjból él! Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve. Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük A küzdelmes, munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek.
GYORSKÖLCSÖN MÉG MA! BÁRLISTÁSOKNAK IS: KATTINTSON IDE
Ha kifizetik a havi számláikat, a 10 ezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, néha egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra. Még boldogok is lehetnek, ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.
A magyar nép tehetséges, büszke és gyönyörű országban él, de egyelőre boldogtalanul. Ezzel az írással nem vitafórumot szeretnék indítani, csak kikívánkozott belőlem tehetetlennek érzem magam és nagyon elvagyok keseredve. Bízom a változásban. Köszönöm ha elolvastátok NAGY GENERÁCIÓ. „Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!” Ha egyetértesz, kérjük OSZD MEG TE IS!