Salgótarjánban született Kovács „Kokó” István, 1953. április 21-én. Első klubja a Nagybátonyi TK (1962–1971) volt, majd az SBTC (1971–1975) színeiben mutatkozott be az első osztályban, tagja volt a klub legnagyobb sikerét elérő, bajnoki bronzérmes gárdának 1971–1972-ben.

Pályafutása talán legjobb időszakában a Vasasban futballozott, hol jobbszélsőt, ritkábban középcsatárt játszva (1975–1979). A piros-kékekkel bajnok lett 1977-ben. Következő állomáshelye a Tatabányai Bányász volt (1979–1982), e klubban is nyert bajnoki érmet (ezüstérem, 1980–1981, bronz 1981–1982), részese volt a Real Madrid legyőzésének.

Huszonkilenc évesen visszatért Salgótarjánba, ahol előbb a STC (1982–1983), majd a Salgótarjáni Síküveggyár (1983–1985) mezét viselte. Rövid kitérőt tett Egerbe (1985–1986), harminchárom évesen visszatért a Vasashoz (1986), amellyel Magyar Népköztársasági Kupa-győztes is lett. Pályafutását Svájcban, az FC Malley-ban zárta le.

A magyar válogatottban 1976 és 1980 között tíz mérkőzésen lépett pályára, 1977-ben gólt szerzett az egy évvel korábban Európa-bajnok csehszlovákok budapesti legyőzésekor.