Betegszabadság mértéke és változások : hány nap betegszabadság jár ..?
Betegszabadság mértéke és változások : hány nap betegszabadság jár és mennyi a távolléti díj összege?
A betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára az általánosan használt kifejezéssel ellentétben nem táppénzt, hanem ún. betegszabadságot vehet igénybe az arra jogosult munkavállaló. A betegszabadság kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár.
A munkáltató a munkavállalónak – betegsége miatti – keresőképtelensége esetén naptári évenként 15 munkanap betegszabadságot ad ki. 
Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult.
Betegszabadságra azok az alkalmazottak jogosultak, akik munkaviszonya a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik (pl. bt., kft, rt. alkalmazottai, stb), továbbá jogosultak a betegszabadságra a kormánytisztviselői, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek is.
Nem jogosult betegszabadságra az egyéni vállalkozó, társas vállalkozás tagja (kivéve, ha munkaviszony keretében munkát végez), megbízás alapján munkát végző személy. Nem jár betegszabadság az üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára sem. Ezekben az esetekben a keresőképtelenség első napjától táppénz illeti meg a biztosítottat.
A betegszabadság alatt folyósított juttatás nem az egészségbiztosítás ellátása, hanem azt a munkáltató fizeti. A betegszabadság idejére a távolléti díj 70 %‐a jár, oly módon, hogy ez az összeg adó‐ és járulékköteles is.
Betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget – a keresőképtelenség orvosi elbírálása általános szabályainak megfelelően – a kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolás szükséges. A keresőképtelenség orvosi elbírálása azonos módon történik, függetlenül attól, hogy a keresőképtelenség idejére táppénz, vagy betegszabadság illeti‐e meg a beteget.
A betegszabadságra jogosult személy részére a táppénz a betegszabadság lejártát követő naptól járhat.
Mi növeli a távolléti díjat?
Abban az esetben, ha a munkavállaló részére vasárnapi pótlékot, műszakpótlékot, éjszakai bérpótlékot, készenléti pótlékot vagy ügyeleti pótlékot állapítanak meg, akkor a távolléti díjat ezekkel növelni kell.
Ennek a rendje az alábbi:
Első lépésben azt az irányadó időszakot kell meghatározni, amelyben adatot kell gyűjteni a pótlékkal érintett óraszámokról. A jogszabály úgy határozza ezt meg, hogy az esedékességet megelőző 6 hónapot kell vizsgálni. Amennyiben a munkavállaló nincs 6 hónapja a munkáltató alkalmazásában, akkor a figyelembe vehető hónapokat kell alapul venni.
6 hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni.
Ez felvet több kérdést is, hiszen a jogszabály megfogalmazása hol naptári hónapokat, hol hónapokat emleget.
Amennyiben hónapokat vizsgálunk, akkor a fenti példa esetében az irányadó időszak 2015.02.12-2015.08.11-ig tartana. Ennek a módszernek alkalmazásánál bajban lesz a bérszámfejtő, hiszen tört hónapból-tört hónapba kell meghatározni az irányadó időszakot és így a számfejtés „józan ésszel” tulajdonképpen lehetetlen. Több munkajogász ragaszkodik azonban ehhez a módszerhez a jogszabályra alapozva.
A kapcsolódó polémiát a minisztérium úgy zárta le egy állásfoglalásában, hogy lehet alkalmazni a naptári szócskát az irányadó időszak megállapításánál.
Teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni.
Mikor már túl vagyunk az irányadó időszak meghatározásán, nézzük meg, hogy milyen módszereket kell alkalmazni a pótlékok növekményként való figyelembe vételéhez.
A pótlékkal érintett óraszámok értékelése
- Abban az esetben, ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórái számának a 30%-át eléri a ténylegesen 30%-os műszakpótlékra és 15%-os éjszakai bérpótlékra jogosító órák száma, akkor az irányadó időszakban megszerzett pótlékokat növekményként kell figyelembe venni olyan módon, hogy a megszerzett pótlékok összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órái számával. Így kapjuk meg az egy órára járó díjnövekményt.
- Ha az irányadó időszak vasárnapjainak az egyharmadában munkát végzett a munkavállaló, és eközben vasárnapi pótlékra is jogosult volt, akkor az irányadó időszakban megszerzett vasárnapi pótlék együttes összegét távolléti díjnövekményként kell figyelembe venni úgy, hogy e pótlék összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó növekményt a vasárnapi pótlék kapcsán.
- Amennyiben az irányadó időszakban az elrendelt készenléti és ügyeleti órák száma az irányadó időszak átlagában eléri a havi 96 órát, akkor az irányadó időszakban megszerzett készenléti és ügyeleti pótlék összege távolléti díjnövekményként fog megjelenni úgy, hogy a pótlékok együttes összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg a készenlét és az ügyelet okán az egy órára járó növekményt.
Itt fontos megjegyezni azt is, hogy kiemeli a jogszabály az elrendelt óraszámot, tehát, ha az ügyelet, vagy a készenlét alatt munkára vettük igénybe a munkavállalót, akkor az nem befolyásolja a ténylegesen elrendelt óraszámot, így a jogosultság megállapításánál az elrendelt órák számát kell figyelembe venni.
A távolléti díj kiszámításakor, ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt, az alapbért kell figyelembe venni.
Nemcsak itt, de már a pótlékokra való jogosultságnál a kezünkben kell legyen a munkaidő-beosztás, hiszen szerves része lett (eddig is fontos volt, de az „új” Mt., ha lehet így mondani, előrébb léptette) a bérszámfejtésnek. Figyelni és göngyölni kell az beosztás szerinti órákat, illetve figyelni kell munkaidő-nyilvántartásban a tényleges óraszámokat ahhoz, hogy korrekt adatokat tudjunk a bérszámfejtő programba felrögzíteni.