Megszerezte a HVG a készülő építészeti törvény tervezetét. Ez egy olyan új jogszabály lenne, ami összevonna három létező törvényt – az épített környezetről, a településkép védelméről és a kulturális örökség védelméről szólót – és ezekhez vadonatúj elemeket keverne.
Ha helyesek a HVG értesülései, akkor ezek az új rendelkezések felszámolnák a piacgazdaságot az építőanyaggyártás és -kereskedelem területén, és konkrét tervutasításos rendszer lépne életbe, amelykben az egykori Országos Tervhivatal elnöke helyett Lázár János miniszter döntene.
A tervezet legfontosabb pontjai a következők:
-
- Minden építőanyag behozatala és kivitele regisztrációköteles lenne.
- Ami az exportot illeti, ott az államnak vételi és elővásárlási joga lenne a “regisztrált alapanyagokra és termékekre”. De a tervezet egyelőre nem tartalmaz semmiféle listát arról, hogy konkétan mely anyagok lesznek rajta ezen a listán.
- Ha az elővásárlási jog eleve nem szüntetné meg az export reális lehetőségét – hiszen bizonytalanná válna, hogy a leszerződött tételt a külföldi vevő kapja-e meg vagy einstandolja az állam – akkor egy következő rendelkezés biztosan. Eszerint ugyanis ha bármely építőanyag esetében szabott árat határoz meg a kormány, akkor gyártó azt annyiért köteles eladni neki. Akkor is, ha a szerződött vevője háromszor annyit fizetne ki érte.
- Exportálni pedig eleve csak olyan építési terméket lehetne, amely esetében nincs impiortkitettsége az országnak.
- Ha az építésgazdaságért felelős miniszter (pillanatnyilag Lázár János) úgy érezné, hogy egy bizonyos építőanyag exportálása
- „jelentős mértékben akadályozza, vagy ellehetetleníti a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását, fejlesztését”, maximum egyéves teljes exporttilalmat rendelhet el arra a termékre.
- És hogy tényleg egészen olyan legyen, mint a tervgazdaság: az állam nemcsak elvehetné a magáncégek áruját, de az építőanyaggyártók bizonyos esetekben kötelezhetők lennének a termelés fokozására. Az ellenszegülőket egyelőre nem lőnék le: az érintett cég bizonyos indokokra, például alapanyaghiányra kivatkozva kimenthetné magát a Terv előírásai alól, de ha ezt elmúlasztaná külön lejelenteni, az előző évi bevétel 10 százalékáig terjedő bírságot kaphatna.
A HVG által ismertetett tervezet visszamenőleg megmagyarázza azt a pár napja meghozott kormányrendeletet, ami a 3 milliárdosnál nagyobb éves forgalmú hazai tégla- és kerámiaépítőanyag-gyárak esetében 90 százalékos büntetőjáradék fizetését rendeli el, ha egy bizonyos, a rendeletben megszabott, a valós piaci áraknál sokkal alacsonyabb árszintnél drágábban próbálnák eladni a termékeiket. (Ez valójában személyre szabott jogszabály volt, mert összesen 3 ilyen cég létezik és mind külföldi kézben: Creaton, a Zalakerámia és a Wienerberger.)
Az új tervezetben már erre hivatkozva írják, hogy a szabott árszint felett értkesítő kereskedők is kötelesek lesznek 90 százalékos járulékot fizetni.
A piaci cégektől einstandolt árucikkeket a kormány állami tulajdonban lévő Nemzeti Építőanyag Kereskedésekben árulná, amik az egész ország területét lefednék Nemzeti Építőanyag-kereskedelmi Hálózat néven.
Ezekben a nemzeti tüzépekben bizonyos vevők áramentesen vásárolhatnának. A tervezet egyik változata szerint minden magánszemély, egy másik szerint a babaváró támogatást és CSOK-ot felvett családok, az épületenergetikai korszerűsítési beruházásokat végző magánszemélyek és a hátrányos helyzetűek.
Már az eddigiek alapján is joggal merül fel a kérdés, hogy a három nagy piaci szereplő ilyen körülmények között miért is folytatná a termelést. A tervezet mégcsak nem is titkolja, hogy a Fidesz-kormány célja a piaci cégek kiszorítása és a vállalkozások kényszerállamosítása. A tervezetbe ugyanis beleírták, hogy az építőanyaggyárak eladása esetén a magyar államnak elővásárlási joga lenne.
A javaslat mégcsak nem is tesz úgy, mintha nem egy bizonyos, bányászatból élő Család érdekeit szolgálná, hiszen még az is szerepel benne, hogy törekedni kell arra, hogy bányászati jogot csak magyar tulajdonú vállalkozások és magyar magánszemélyek kaphassanak.