A nyugdíjtörvény szerint a tizenharmadik havi nyugdíjra az jogosult, aki a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára, valamint a tárgyév januárjára társadalombiztosítási nyugellátásban vagy a törvény 6. § (4) bekezdésében említett egyéb ellátásban részesül. Ha a jogosult többféle ellátásban részesül, a tizenharmadik havi nyugdíjra való jogosultságot ellátásonként kell vizsgálni.

A nyugdíjtörvény rendelkezik a speciális esetekről is: “Ha jogszabály kivételt nem tesz, a) a saját jogú mezőgazdasági szövetkezeti járadékra, mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékra és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok sajátjogú növelt összegű járadékára az öregségi nyugdíjra, b) a hozzátartozói jogon szerzett mezőgazdasági szövetkezeti járadékra, mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékra és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok hozzátartozói jogon szerzett növelt összegű járadékára a hozzátartozói nyugellátásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni” – idézi a portál.

A tizenharmadik havi nyugdíj mikor jön?

A törvény szerint a tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév január hónapjára a jogosultat megillető, a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára is folyósított, tizenharmadik havi nyugdíjra jogosító társadalombiztosítási nyugellátások és egyéb ellátások együttes összegével. A tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv a tárgyév első negyedévében, hivatalból, külön határozat meghozatala nélkül folyósítja.

Összefoglalva a nyugdíjtörvény előírásait, annak jár a 13. havi nyugdíj – melyet februárban folyósítanak -, aki a megelőző évben már nyugdíjba vonult, és még mindig jogosult a nyugdíjra januárban.

Tehát annak, aki akár január 1-től vonul nyugdíjba, arra az évre nem jár neki a 13. havi nyugdíj, és egyébként az év eleji és évközi nyugdíjemelések sem.

Ez azért is fontos kérdés, mert a nyugdíjszakértők többnyire azt szokták javasolni, hogy megéri megvárni a következő évet a nyugdíjba vonulással, mert a valorizációs szorzó emelése többet számíthat hosszú távon, mint a plusz egy 13. havi nyugdíj és az az évi emelések. A nyugdíjemelés mértéke ugyanis az inflációtól függ, a tárgyévi valorizációs szorzók növekedése viszont a megelőző év kedvezmények nélkül számított országos nettó átlagkeresete nominális növekedésével egyezik meg.

A bérnövekedés pedig jellemzően magasabb, mint az infláció mértéke (kivéve néhány olyan horrorisztikus évet, mint az utóbbiak). Olyan esetben, ha emiatt valaki kivárja a következő évet a nyugdíjazással, akkor viszont nem számíthat sem emelésre, sem 13. havira, erre fel kell készülni.