Ahogy a katari Weill Cornell Medicine kutatói kimutatták, az Egyesült Államokban a palackozott vizek gyakran nem olyan szigorúan szabályozottak a minőséget és a biztonsági ellenőrzéseket illetően, mint a csapvíz.



Vagyis:

A palackozott vízminták minimum 10 százaléka tartalmaz szennyeződéseket, nem meglepő, hogy mikroműanyagokat, de különféle egyéb mérgező anyagokat is, például ftalátokat (a műanyagok tartósabbá tételére használt vegyszerek).

És tény, a szennyező anyagok hosszú távú hatásairól még nincsenek adatok, de ami rövid távon mérgezőnek bizonyult, az hosszú távon sem lesz egészséges, sőt. A mikroműanyag-szennyeződés bizonyítottan oxidatív stresszel, az immunrendszer szabályozási zavarával és a zsírszint változásával jár.

Mindenre károsak

A palackozott italoktól tehát óvakodnunk kéne, jelentős egészségügyi, pénzügyi és környezetvédelmi költséggel jár a használatuk. A csapvíz sokkal zöldebb választás, és egészségesebb is, mégis a világon minden percben egymillió darabot vásárolnak a palackokból.

Az összes műanyag hulladék 12 százalékát teszik ki, és sajnos csak nagyon kevés kerül belőlük újrahasznosításra, a legtöbb hulladéklerakókba vagy szemétégetőkbe kerül. Ráadásul nem csak használatuk után szennyeznek, de már megszületésükkor is: előállításukhoz sok anyagra van szükség, például – és most kapaszkodjunk üvegpalackunkba – 17–35 liter vízre.

Bizonyos tanulmányok számításai szerint az Egyesült Államokban a palackozott víz kétharmada újracsomagolt csapvíz. Úgyhogy mégiscsak jobb, ha a csapvizet választjuk, főleg ha van vízszűrő kancsónk, vagy a csapra szerelhető szűrőberendezésünk. Mi lehet ennél jobb?

Honnan jön, amit iszunk?

Persze ez csak azokban az országokban jó tanács, ahol tiszta a vezetékes víz. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világ lakosságának 73 százaléka tiszta vizet ihat a csapból. Amerikában a csapvíz szigorúan szabályozott, a lakosság 92 százaléka biztos, hogy ihat biztonságos és tiszta, az egészségügyi előírásoknak megfelelő vizet. Egy 2024-es adat szerint a briteknél szigorúbban kezelik a csapvizet, ennél jobban csak Olaszországban és Szingapúrban ellenőrzik. Szigorúság szempontjából az Egyesült Államok a 9. a világon, Kanada a 12., Franciaország pedig a 13.



Az itthoni csapvízről érdemes tudni, hogy négyféle forrásból származhat:

• felszín alatti védett rétegekből,
• folyamparti kavicságyból – a Duna menti kavicsréteg jó fizikai és biológiai szűrőként működik,
• mészkő, dolomithegyek karsztjából származó karsztvíz – ezt tisztítani sem kell a kőzetekből kioldott kalcium- és magnézium-ionok miatt,
• felszíni vízből.

Ilyen felszíni víz ered Magyarországon a Tiszából, a Bükkben és a Mátrában lévő mesterséges tározókból, illetve a Balatonból.

A víznek szigorú szabályoknak kell megfelelnie minőség szempontjából, de azt jó, ha tudjuk, nem patyolattiszta. Ha csak oxigénből és hidrogénből állna, ihatatlan és egészségtelen lenne. Sok fontos, oldott ásványi anyagnak kell benne lennie, ezek kívánt mennyisége pontosan meghatározott.

Itthon több településen sem elérhető tiszta csapvíz, és a kútról hordják a házhoz. Ez nem is egészséges, télen ráadásul kivitelezhetetlen. Sajnos alanyi jogon nem jár mindenkinek a tiszta csapvíz.