FIGYELEM! Erről minden dolgozónak tudnia kell! 2018. November 1-től változnak a szabadság szabályai >>>
A törvénymódosítás az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályainak módosítása miatt pontosítja a szabadság kiadásának szabályát is. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor, a munkavállaló a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, óraalapú elszámolás esetén is.
A jelenlegi Munka törvénykönyve és a szabadság – ezeket szinte minden dolgozó rosszul tudja!
Szabadság, szabadság kiadása 2018 november 1 – ezeket szinte minden dolgozó rosszul tudja! ITT van amit majdnem mindenki rosszul tud a szabadság kiadásával kapcsolatban! 
Két, három vagy négy hét, esetleg több szabadságot lehet nyáron kivenni? Számos kérdés felvetődik ezzel kapcsolatban, például hogy mikor és ki dönthet a szabadságunkról – a kérdésekre megpróbáltak választ találni a Kossuth Rádió Napközben című műsorában. A munka törvénykönyve alapján mindenkinek jár egy garantált alapszabadság, ez jelenleg 20 munkanap. Különféle pótszabadságok tevődnek hozzá, például az életkor alapján járó pótszabadság, ami legfeljebb 10 munkanap.
Ehhez jön még a gyermekek után járó pótszabadság, ami gyermekenként 2 munkanap. Ennek van egy felső határa, naptári évenként legfeljebb 7 munkanap adható így ki szabadságként. Ez a gyermek 16 éves koráig jár, amennyiben még egy háztartásban él a szülőkkel. Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékossággal élő, szintén jár plusz 2 nap.
Vannak továbbá az úgynevezett apanapok, egy gyermek születésekor ez 5, ikergyermekek születésekor 7 kiadható munkanap. Fiatal – 16 éven aluli – munkavállalónak 5 kiadható munkanap jár pluszban, akárcsak a föld alatt dolgozó vagy ionizált sugárzásnak kitett, illetve 50 százalékosnál nagyobb egészségkárosodást elszenvedett munkavállalóknak – mondta el a műsorban Cselédi Zsolt munkajogász.
Hangoztatta: szeretne eloszlatni egy mítoszt, ami a munkavállalók körében elterjedt, jelesül azt, hogy bármikor kivehetik a szabadságukat. A fő szabály az, hogy a szabadságot a munkáltató jogosult és köteles kiadni.
Az határozottan tilos, hogy a munkaadó megváltsa a munkavállaló szabadságát, vagyis hogy arra az időszakra pluszbért fizessen. Egyetlen esetben lehet megváltani a szabadságot, sőt ilyenkor kötelező is: ha a munkaviszony év közben megszűnik. Ez azzal is jár, hogy ha év közben munkahelyet létesít, akkor ott neki az időarányos szabadság járni fog.
Fontos szabály, hogy a szabadság kiadása előtt a munkaadónak konzultálnia kell a munkavállalóval afelől, mikor szeretne szabadságra menni. Ez konzultációs kötelezettség. Fontos továbbá, a munkáltatónak úgy kell kiadni a szabadságot, hogy annak időtartama folytatólagosan legalább 14 naptári nap legyen. Ettől az előírástól csak akkor térhetnek el, ha ezt munkaszerződésben kikötik – tájékoztatott a szakember.
Beszélt arról is, hogy 6 óra munka után 20 perc pihenőidő jár. Többnyire ezért töltünk 8 és fél órát a munkahelyünkön. 9 óra után, és azt követően minden három óra után plusz pihenőidő jár, amit aznap kell kiadni.
A cégek többnyire azt szeretik, ha a munkavállaló minél kevesebb időt tölt szabadságon. A munkavállalóknak ellenben az lenne jó, ha ki tudnák venni az éves szabadságot – mondta el tapasztalatait Herczku Mónika karriertanácsadó.
A termelőcégeknél gyakorlat, hogy leállnak egy hónapra, és ilyenkor mindenki a szabadságát tölti. Ez szerinte a lehető legjobb megoldás, mert minden munkavállalónak van négy hete, amit pihenéssel tölthet, és a cégnek is megtakarítás a leállás, hiszen számos költséget ilyenkor nem kell fizetnie.
Garanciák is kerültek a törvénybe
A javaslat a munkaerőpiac problémáit szem előtt tartva egyesíti a kellemest a hasznossal. Lehetővé teszi ugyanis a munkaidőkeret hosszabb időtartamú termelési ciklusokhoz való igazítását, ám csak abban az esetben, amennyiben erre kollektív szerződésben kerül sor. A munkaidőnek ilyen hosszú tartamú időszakon való, egyenlőtlen szétosztása azonban veszélyeket is hordoz magában. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás következtében a munkavállaló munkabére ugyanis jelentősen ingadozhat. A hatályos szabályozás ezt akképpen küszöböli ki, hogy kimondja, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár. Órabéres díjazás esetén pedig – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki. A felek azonban ettől egyező akarattal eltérhetnek. Ezen változtat nyártól az Mt.165.§ új (3). bekezdése, mely szerint, amennyiben a felek 4 hónapnál vagy 16 hétnél hosszabb, akár 36 havi, munkaidő keretet alkalmaznak, abban az esetben az órabéres munkavállalók vonatkozásában a munkáltató a munkavállaló munkabérét köteles az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével elszámolni el és kifizetni.
Ettől eltérni pedig nem a felek megállapodásával, hanem kizárólag kollektív szerződésben lehet érvényesen.