Budapesten van egy hely, ahol néhány ezer forintból összevásárolhatsz annyi bútort, amiből egy szobát berendezel. Nem, nem az eladó őrült meg, az FKF újrahasználati központjairól van szó, ahol bárki leadhatja az általa már nem használt tárgyakat, amit aztán másvalaki olcsón hazavihet.

Nemrég néhány leselejtezni kívánt, de még használható minőségű bútordarabot keresve nézegettem az FKF honlapján, hogy milyen lehetőségeim vannak, ha lekéstem a lomtalanítási időpontokat. Ekkor bukkantam az FKF Használt Tárgyak Boltjára, és teljesen felvillanyozott, két ok miatt:

• egyrészt, megoldotta az én fölösleges tárgyaim problémáját;
• másrészt, amit csak lehet, használtan szerzek be, ezért nagyon szeretek turkálni, böngészni és kincsekre bukkanni.

Gyors egyeztetés után egy végtelenül esős napon gurultunk ki az FKF 15 kerületi Szemléletformáló és Újrahasználati Központjába, ami sokkal izgalmasabb élmény, mint amit a hivatalos elnevezés sugall. Szégyen, nem szégyen, volt egyfajta önkéntelen előítéletem a hellyel kapcsolatban: egy kissé merev, szoci, szomorú helynek képzeltem – elvégre, itt mégiscsak a szemétről van szó.

Ehhez képest a kinti szürkeség és lehangoltság után egy tágas, vidám, színes, nagy ablakokkal és rengeteg növénnyel berendezett épület fogadott, ahol éppen egy hulladékgazdálkodási előadásra érkezett kisiskolás csoportot kalauzolt az egyik munkatárs.

Kőrös Gábor, a központ egyik munkatársa vezetett minket végig a létesítményen, aki kezdésnek elmondta, hogy a létesítmény 2016 júliusában nyitotta meg kapuit, egy másik, hasonló funkciójú épülettel egyetemben. A létesítmény főleg EU-s forrásokból épült, és alapvetően három feladata:

• van egy hulladékudvar rész, a Használt tárgyak boltja, ami az újrahasználatot népszerűsíti,
• és van egy szemléletformáló, edukáló funkció, ahol szinte folyamatosan fogadják a diákcsoportokat.

“Itt olyan tárgyakat találunk, amiket a lakosság maga hoz be, a saját költségén. Jogilag mi nem is megvesszük ezeket a tárgyakat, hanem csak elraktározzuk, és ha jön valaki, akinek megtetszik, az tárolási díj ellenében meg tudja vásárolni” – mondja Kőrös.

Körös elmondja, hogy a hatalmas raktárépület és “bizományi” bolt célja nem a profit, sőt, eleve úgy épült, hogy tudták, nagyobb lesz a ráfordított költség, mint amit nyernek belőle. De nem is ez a cél.

“A célunk a hulladékmegelőzés, vagy legalábbis csökkentés. Hogy a használt tárgyakat ne kidobjuk, hanem új gazdára találjanak” – magyarázza a szakember, és körbemutat a hatalmas polcrendszeren.

“Rengeteg tárgyat el tudunk itt raktározni, de sajnos a Covidot megéreztük: akkor mintha a vásárlók bizalma is megbillent volna. Az infláció és a válság erre még inkább ráerősített, érezni, hogy kevesebben adnak le tárgyakat. De évszaktól is függ, mennyire vagyunk »tele«: nyáron, jobb időben több tárgy érkezik, mint ebben a szörnyű esőben” – mutat rá.

A telepen bármit befogadnak, ami még használható, nem aránytalanul szennyezett, vagy sérült. A központ munkatársa dönti el, mi vehető át, és mi nem. Persze, ha valami mégse kerül be a központ eladó termékei közé, az is megleli a helyét a hulladékudvaron.

„Bármilyen használati tárgy behozható, ami a háztartásban fellelhető, és nem hálózatról működik. Érkeznek játékszerek, sportszerek, gyermekjátékok, gyermek felszerelések, babakocsik, bútorok, könyvek: a lényeg, hogy normál használat után, normál állapotban legyenek.”

“Amit nem tudunk átvenni, azok a hálózati áramról működő termékek és a ruhák. Néhány különlegesebb ruhaneműt, mondjuk jelmezt, bundát, síoverált tudunk csak átvenni – mondja Kőrös, nem véletlenül említve síoverálokat, ugyanis az egyik sarokban egy csomó síléc árválkodik. – Ezek már csak a tanulólécek. Elég sok sífelszerelésünk szokott lenni, volt olyan, hogy teljes kölcsönzőnyi felszerelés került be.”

Mik az árak?

Az udvarban a bekerült tárgyak mérete alapján szortíroznank. A legmagasabb ár a tízezer forint, ennyiért ülőgarnitúraszettet, vagy akár teljes konyhabútort is el lehet vinni, a kisebb bútorokötezer, háromezer, ezer forintba kerülnek, vannak párszáz és száz forintos termékek is. A konyhafelszerelések, poharak, vagy például a könyvek, amiből a szakértő elmondása szerint mindig rengeteg jön befelé és megy kifelé is, száz forintba kerülnek. A dvd-k, bakelitlemezek, gyerekjátékok szintén.

Körös elmondja, hogy számukra nem az átvett áruk értéke a lényeges, nem végeznek becsüsi tevékenységet.

“Volt egy olyan kis bútorunk, ami már egy fél éve volt bent az udvarban, és pont egy hasonló riport alkalmával látta meg és vitte magával a riporter hölgy, aki hobbiból régi bútorokat újított fel. Ő vette észre, hogy az egy különleges darab.”

Érdekesség, hogy az udvar fennállása óta öt versenyzongorát is átvettek már.

“Az egyiket például egy idős hölgy ajánlotta fel, kimondottan azzal a céllal, hogy olyan személyhez kerüljön, aki nem tudná megengedni magának. Végül egy nevelőintézetbe került, és a növendékek használják. De hallottam már olyanról is, hogy egy innen elvitt asztalka hátsó fiókjában valami nagy értékű tárgyra bukkant a szerencsés vásárló. Persze lehet, hogy mindez csak pletyka” – mosolyodik el.

Alapvetően átlagos és hétköznapi tárgyakkal foglalkoznak, a legnagyobb forgalma a bútoroknak és a könyveknek van.

Körös szerint a tárgyak elég gyorsan, átlagosan fél év alatt gazdára találnak. Nem kell attól félni, hogy a hulladékudvar „megtelne”, mert a hatalmas teremben bőven van tárolókapacitás, másrészt nem is tárolják végtelenségig a tárgyakat. Egy idő után selejtezhetőek a termékek: a fölösleges tárgyak aztán anyaguk szerint, darálás után kerülnek a hulladékudvarba.

Miközben a bútorok között sétálunk, a kinti ítéletidő ellenére több vásárló, érdeklődő is érkezik. Amikor megkérdezem, hogy van-e felső határa annak, hogy mit vehet meg egy-egy vásárló, Körös határozottan nemet int.

“Az előbb láttam egy úriembert, aki vagy egy tucatnyi DVD-vel távozott. De nem zárjuk ki például a kereskedőket sem. Miért is tennénk? Az udvar elsődleges célja a hulladékcsökkentés. Ha egy kereskedő viszi el, azzal pont ugyanúgy csökkenti a hulladékot, mint ha egy végfelhasználó vinné el. Sőt, még inkább, hiszen ő mindenképpen el akarja majd adni” – mutat rá a rendszer működésére.

Az FKF tevékenysége azonban a szemléletváltásban is működőképesnek látszik. Mikor újra találkoztunk az épület emeletéről érkező diákcsapattal, az FKF munkatársa elmondja, mennyire más a fiatalabbak hozzáállása mind az újrahasznosítással, mind az újrahasználattal kapcsolatban.

“Sokkal tudatosabbak a környezetvédelemmel kapcsolatban és a használt tárgyakat is jóval kevésbé tartják cikinek. Sőt, kedvelik a régi, különleges, retro darabokat. Érzékelhető, hogy ők már másképp gondolkodnak, és persze mi is mindent megteszünk, hogy ebben segítsük őket.”