Veszélyben az ukrán áramrendszer. Egyre többet ír erről a hazai és a nemzetközi sajtó. Itt olvasható például a Reuters elemzése, ez pedig Balogh József energiapiaci szakértő cikke a VG-ben.

Az oroszok könnyen megbéníthatják az ukrán áramrendszert, és ezt alighanem meg is teszik.

Úgy tűnik, hogy Oroszország Ukrajnában viszonylag könnyen tud haladni és pusztítani, miközben képtelen az országot kontroll alá vonni, vagy valamilyen közigazgatást kialakítani, kollaboránsokat találni. Egy ilyen helyzetben a pontszerű elemekből (erőművek, vezeték-találkozások, szállítási útvonalak) is felépülő energetikai csomópontok támadása révén az energetika megbénítása egyszerűbb feladat a támadónak, mint egy bonyolult rendszer zavartalan működtetésének a fenntartása a védekező oldalnak.




A szigetszerű (most más országokkal közvetlenül nem kapcsolódó) ukrán áramrendszer valóban nehéz helyzetben van.

• Az atomerőműveket kezdik elfoglalni az oroszok, bár a négyből kettő azért az ország nyugati részén található.
• Szene nincs elég az országnak, Lengyelország felől vasúton tud importálni, de ha Nyugat-Ukrajnára is átterjed a háború, ez a vonal is könnyen elvágható.
• Gázt is próbál venni Ukrajna, most éppen leginkább Magyarország felől, de ez nagyon drága, eléggé sérülékeny és korlátozott áramtermelő kapacitás.
• A vízi erőművek működnek, de már kezd elveszni a háborúban minden mértékletesség, és amikor csak a pusztítás számít, ezek sem lesznek biztonságban.

A villámháborús tervek után

Cikkünk döntően energetikáról szól, de eközben sajnos olykor muszáj lesz háborús szándékokkal, embertelen, pusztító hadi logikákkal is foglalkozni.

Az elmúlt időszakban nagyon sokan próbálták elemezni, hogy mégis mire gondolhatott az orosz vezetés, amikor lerohant egy szuverén államot, milyen célt remélt. Hiszen ma már úgy tűnik, hogy a háború hosszabb távon Oroszországnak csakis veszteségeket okozhat, gazdasági szankciókat, emberáldozatokat, költségeket, izolációt, megvetést.

Az elemzők visszatérő gondolata, hogy bár talán Vlagyimir Putyin nem azt remélte, hogy kenyérrel és sóval fogadják a szomszéd államban, de egy viszonylag gyors, nagyobb ellenállás nélküli villámháborúban bízhatott, amellyel a Nyugat felé orientálódó ukrán vezetést megbuktatja, hadseregét gyengíti, saját befolyását fenntartja, megerősíti.